Catleennel nem is olyan régen beszéltünk arról, hogy ő sem a Blood+-nak, sem pedig a Blood: The Last Vampire-nek nem rajongója. Ezekkel szemben én is hasonló érzésekkel vagyok, ám a Blood-C ellenben már sokkal jobban tudott szórakoztatni – minden tekintetben. Jöjjön a női vámpírok heroinja, Kisaragi Saya, avagy meddig bír valaki önmaga maradni?

Blood C1

Történetünk fentebb nevén nevezett főhősnője Saya, egy kisvárosban éli mindennapjait: iskolába jár, besegít apjának a szentély körül, tehát napközben semmi gond nincs ezzel a kedves, kissé esetlen leányzóval. Ám, ha leszáll az este, Saya kénytelen kardot ragadni, hogy megfékezze az életükre törő lények, az ún. Régi Korok Gyermekinek a támadásait – ugyanis ezen lények számára az ember a legfinomabb csemege. Saya persze küzd és harcol szeretteiért, de közben ott lebeg fölötte a nagy kérdés: miért is van ez az egész?

Blood C3

Eléggé csodálkoztam azon, hogy a CLAMP kezei közül kikerül egy horror, (ráadásul a gore, véres verzióból) aminek teljes cselekménye ugyan nem nagy, érzelmi töltete is ingadozó, ellenben a vég miatt – amit nem lövök le, mert az hatalmas SPOILER – megemeltem a talizmánomat. Nappal (eleinte legalábbis) minden vidám és happy, este meg megy a harc és folyik a vér literszámra.  A Régi Korok Gyermekei, akik ugye nasinak tekintik a humán a fajt, is remekül lettek megalkotva: van itt szimpla brutál zúzó, van, aki hipnózist használ, és persze színre lép az erős harcos kategóriába eső is – akik hiába vannak sokan vagy éppen roppant intelligensek, Saya felkockázza őket.

Blood C5

És itt értünk el az emberi szereplőkhöz: Saya egy tipikus főhősnő, tipikusnak mondható jellemmel és erőkkel, utóbbit persze próbálja titkolni barátai előtt, több-kevesebb sikerrel. Igen, Saya kezdetben eléggé (már– már gyanúsan) átlagos, és azt kell mondjam, hogy a barátainál sem ment el nagyon messzire a kreatív személyiség lova: van itt rideg szépfiú, tréfás ikrek, szabályszerető osztályelnök, és persze a nővérjellem. Jah, ezek alapján hagyhattam volna a fenébe a sorozatot, de az utolsó pár rész meggyőzött arról, hogy fejezzem be – ha már egyszer nekifutottam – és nem bántam meg. Az utolsó részben bontakozik ki, és tetőzik be minden, hogy aztán szinte elfelejtsük az előző tizenegy részt.

Blood C4

És akkor mi van hátra? Nos, igen a horror címke kitárgyalása: alapvetően a lélektani dolgok sokkal inkább passzolnak egy jó, lassan kibontakozó thrillerhez, ellenben a mészárlási (a gyilkolás túl enyhe szó lenne ide) részek azonban az erősebb B-kategóriás hentelő filmeket juttatta eszembe – hiszen nem csak a furcsa lények halnak meg itt, hanem finoman szólva emberek százai vesznek oda a lakomák alkalmával. Ezt én, mint diplomás horrorfan nagyra tudtam értékelni, és talán ezért is szeretem ezt a sorozatot jobban, mint névrokonait.

Blood C2

Mimóza lelkűeknek és rossz gyomrúaknak nem tudom (vagy a béna, cenzúrázott) ajánlani a Blood-C-t: mivel véres, olykor már gusztustalan módon torz – de, hát  horrorfanokat is el kell kapni valamivel.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

2 thoughts on “Kinek tettél ígéretet? – Blood-C”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .