Alapvetően jobban szeretem az olyan animéket, ahol a főhős (vagy akár a többi szereplő is) már egy adott hírnévvel és erőszinttel indul – legyen az jó vagy kevésbé pozitív hangvételű – és itt a Blazblue: Alter Memory-ben könyörtelenül meg is kapom. Ebben a sorozatban szószerint mindenki badass és nem tudok olyan harcot mondani, ahol biztosra tudtam volna mondani, hogy melyik fél kerül ki győztesen.
Játékadaptációról beszélünk, úgyhogy az alaptörténet többé-kevésbé már adott azoknak, akik találkoztak valamelyik darabjával a Blazblue-nak. Főhősünk, Ragna a Vérmetsző tengetné választott magányában életét, ám a nem kevés vérdíj a fején, és egyéb személyes sérelmek miatt tucatnyi ember/lény próbálja őt elkapni – legfőképpen öccse, Jin. Életét azonban túlontúl is felpezsdíti a vámpírhatalmasság (egyben a Hat Hős egyik tagjának főnöke) Rachel, egy eléggé titokzatos erőkkel operáló lány Noel, valamint a Kaka törzs (humanoid macskalények) hiperaktív tagja, Taokaka. Eközben rezidens gonoszunk az elvártakhoz méltóan gonoszkodik, mindeközben a többi szereplő is megmutatja a maga fegyvertárát és múltját.
A történetbe, a spoilerek miatt nem nagyon megyek bele, meg itt az a veszély is fennáll – amit anno én is tapasztaltam –, hogy bizonyos mértékig ismerni kell a játék történetét ahhoz, hogy teljesen megérts a sorozatot. Igaz, kapunk visszautalásokat a nagy háborúra, Ragna és testvérei mútljára, a Sectorőrök létrejöttére, de a teljes egész kibontakozása már az anime cselekménye előtt elkezdődött. Ennek ellenére nem azért haragszom a Blazbluera, de a szidást rövid ideig félretolva, essen szó a jó dolgokról.
Először is, a szereplők többsége remek: Ragna tipikus komolykodó, makacs, agresszív protagonist, akinek eközben aranyból van a szíve. Jin helyes, de emellett valami hihetetlen szinten bátyókomplexusos, hogy megszállotságát tekintve simán kezet foghatnának Gasai Yuno-val. A már fentebb említett Tao meg a kötelező bögyös orvos Litchi szolgáltatják a legtöbb humort, és tényleg nagyon szerethetőek. A kijelölt főhősnő Noellel, valamint az ő barátosnéjával Tsubakival már annál több bajom volt: Noel folyton picsog, kivéve akkor – jah, nem. Ő mindig hisztizik. Tsubaki meg szimplán idióta. Én értem, meg látom a motivációját és a meghasonlását, de azt a végére már olyan szappanoperásra megcsinálták, hogy a Szulejmán alkotói állva tapsolnának, ha meglátnák.
Másik jó dolog az, hogy Ragnát szó szerint minden felől őrültek veszik körül: himedere vámpírlány az egyik oldalon, yandere öcsi és robotcsaj a másikon, körötte meg kánonba beszélő humanoid macskák. Az ellenfelek pedig szintén megérdemelnek egy áment: mindenki a maga módján, de hírhedt és kellően érdekes erőkkel rendelkeznek (legjobb Rachel abszolút védelme) és ehhez mérten a csaták a látványosak és destruktívak. A Nox Nyctorecek (mágia/technika kombós fegyverek) is páratlanak a maguk nemében – és akkor még nem esett szó az őrökről sem.
De a Blazblue-t sem kerülte egy hatalmas, fertőző betegség, ami fanservice névre hallgat: minden csaj bögyös, aki nem az síkság, minden fiú bishounen, cicalányok, robotcsajok, szerelmi sokszögek, egyszóval kapunk egy ilyen teljes fétistárat csőre töltve. Az ilyen dolgok pedig a csalódottságot, ha pofátlanabb, akkor akár még dühöt is kiválthat belőlem – szerencsére az Alter Memory csak az első lehetőséggel élt.
Aki szereti a nagy harcokat és érzelmeket, jó sok fandologgal nyakon öntve, annak bátran tudom ajánlani a Blazblue-t, de előtte érdemes legalább olvasás szintjén megismerkedni a játékkal is – gamer animések előnyben.
Szerző
2 thoughts on “Anime Challenge Haladó szint – Blazblue: Alter Memory”