Ha a két héttel ezelőtti epizódra azt mondtam, hogy beteg volt, akkor ez a múlt hetire hatványozottan érvényes. Ennek ellenére a Just My Imaginationt nem lehet szimpla agymenésnek titulálni, mert egy rendkívül érdekes témát és lényt dolgoz fel, amivel én például máshol nem igazán találkoztam, mindehhez pedig még a körítés is abszolút jóra sikeredett. A tanulság: egy bizarrnak és bugyutának tűnő alkotás mögött is komoly tartalom bújhat meg.
Sam Winchesterrel (Jared Padalecki) olyasvalami történik, ami legutóbb gyerekkorában fordult elő, ugyanis felbukkan régi képzeletbeli barátja, Sully (Nate Torrence), akit akkoriban látott, amikor bátyja már az apjukkal járt vadászni, ő pedig egyedül maradt a motelszobákban. Samet természetesen abszolút váratlanul éri a dolog, Dean (Jensen Ackles) pedig egészen addig hitetlenkedik, amíg a lény meg nem mutatja magát neki is. Sully felbukkanásának nyomós oka van, mivel nemrégiben merényletet követtek el másik zannák ellen – –, és a Winchesterek segítségét kéri. A srácok tehát Sullyval karöltve nyomozni kezdenek a tettes után, aki közelebb áll Sullyhoz, mint azt bárki is gondolná.
Ugye, hogy agyzsibbasztónak hat a történet így első hallásra? Én konkrétan az első tíz percben végig azt hajtogattam, hogy „mi az Isten folyik itt?”, de azt kell mondjam, hogy hamar túl lehet lendülni a kezdeti sokkon. Maga a rejtély része a cselekménynek nem nagy durranás, sőt, az azt körülvevő mellékszálat kissé szappanoperásnak is lehetne mondani, viszont a fő történésben egy hihetetlenül tanulságos és aranyos sztori tárul elénk a barátságról, a megbocsátásról és a lelki erőről. A lezárás kifejezetten cuki, némely nézőknek talán túl mézes-mázasnak érződhet, de az Odaát epizódokban ritkán láthatunk ennyi pozitivitást és boldogságot, úgyhogy ezt mindenképp meg kell becsülni.
Egyetlen egy téren tudok szőrszálhasogató lenni a Just My Imagination esetében, az pedig a casting. A Sam gyerekkorába visszatekintő részek nagyon jól segítettek a sztori építésében, de szerintem lehetett volna jobb színészt is találni kicsi Samnek. Oké, Colin Ford, aki eddig játszotta fiatal Samet már kinőtte ezt a szerepet, ám biztos vagyok benne, hogy akadt volna olyan kissrác, aki „Samesebb”. Dylan Everett is felbukkant, mint tini Dean, és vele sem vagyok megbékülve még ennyi idő elteltével sem – ezen kívül azonban tényleg nem tudok másba belekötni.
A Just My Imagination jó lecke volt arra, hogy nem feltétlenül kell hinni az első benyomásunknak egy epizóddal vagy bármilyen más alkotással kapcsolatban. Legközelebb már nem fogunk ilyen nyugodt és boldog vízeken evezni, hiszen visszatér a Sötétség, és ezúttal nem tétlenkedik.
Szerző
