Mindig örülök, ha Vin Diesel újabb filmmel jelentkezik, mert bár nem ő az évszázad tehetsége, azért mégis képes a nézők arcára mosolyt csalni (Gorillabácsi), vagy éppen megmutatni, hogy ki az igazi legény a gáton (xXx). Az utolsó boszorkányvadász valahol a kettő közé esik, de persze ez sem az év alkotása – de azt hiszem ezt senki nem is várta el tőle.
A tizenhatodik században az emberek végre esélyt kaptak a Boszorkánykirálynő (Julie Engelbrecht) legyőzésére, aki korábban a Fekete Halált küldte a vidékre. Kaulder (Vin Diesel) elvesztett feleségét és kislányát a szörnyű kórban, ezért mindent megtette a Királynő legyőzésére, és végül sikerrel is járt. Ám a vérszomjas ellenség egy átkot szórt Kaulderre: örök és magányos életre kárhoztatta a férfit.
A huszonegyedik században Kaulder még mindig aktív boszorkányvadász, ám ezúttal már felhasználja a modern világ vívmányait, a már közel sem oly’ kegyetlen boszorkányokkal szemben. Sőt, a megállapodás értelmében csak akkor zárnak börtönbe boszorkányt, ha az sötét varázslatokat használ emberek ellen. Kaulder és hű segédei a Dolannek harcolnak az emberek védelmében, a gonosz varázslatok ellen. Kaulder halhatatlansága okán a Balta és kereszt nevű titkos egyházi szervezethez tartozó Dolanek végigkísérik őt életük során, ám halandó mivoltukból fakadóan cserélődnek. A 36. Dolant (Michael Caine) visszavonulásának éjjelén meggyilkolják, így Kaulder és az új Dolan (Elijah Wood) elindulnak megkeresni a tettest, miközben egy olyan mélyen gyökerező összeesküvésre bukkannak, amely alapjaiban változtatja meg Kaulder gondolkodását.
Az utolsó boszorkányvadász számomra a pozitív csalódások közé tartozik, mivel az internet jócskán lehúzta, mégis nekem egy igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott. A story ugyan nem túl komplex, mégis kellően átgondolt, a varázsvilágról nem sokat tudunk meg, azonban ezek fontos és lényegi dolgok, amik igen is logikusan illeszkednek be az emberi történelembe és a hétköznapi ember életvitelébe.
Külön piros pont, amiért nem kezdték el nemekre bontani a jó és rossz oldalt, vagyis a film nem követte el azt a hibát, amit A hetedik fiú (női boszorkány csak gonosz, férfi varázsló csak jó), itt ugyanis mindkét oldalon megtalálható mindenki, és csupán a karakterek személyiségéből fakad a hovatartozás. A Boszorkánykirálynő ábrázolása és stílusa nagyon emlékeztet a szláv mitológiában központi szerepet játszó Baba Yagára, mint természeti ősanyára – és ez a hasonlóság azt mutatja, hogy az alkotók nagyon is utánanéztek a dolgoknak.
A film látványvilága ügyes, a színészek korrekt módon hozzák a rájuk osztott szerepet, Vin Diesel kissé visszafogot, és bár ő a főszereplő, itt inkább mintha asszisztálna a többieknek és őket hagyná érvényesülni (ami remek húzás, tekintve, hogy Kaulder személyisége pont ilyen árnyak közt megbúvó). Különösen Elijah Wood alkot itt nagyot, mint Dolan, illetve a Trónok harcából ismert Rose Leslie az, akik miatt igazán vibrál a vászon.
Egyedül a film végi nagy csatajelent rontja el a film korábban sejtelmes és lassú felépítését, és az epikusnak szánt harc keresztbevágja a korábban olyan jól működő dinamikát. Pedig Az utolsó boszorkányvadász egy remek kezdeményezés, és örömmel látnám folytatásokban is!
Szerző
One thought on “Minden egy dobogó szívvel kezdődik – Az utolsó boszorkányvadász (2015)”