Szilveszterre igencsak jó remake-et rakott össze nekünk Ericson Core. Az első verzió 1991-ben jelent meg Patrick Swayze és Keanu Reeves főszereplésével, de meg kell hagyni, nem ártott meg a filmnek, hogy kapott egy frissítést, mivel így még látványosabb és izgalmasabb lett.
Egy fiatal extrém motoros, Johnny Utah (Luke Bracey) felhagy az extrém sportokkal, miután egy mutatványba belehal a társa. Motorozás helyett inkább visszaül az iskolapadba, majd hét év elteltével bepróbálkozik az FBI-nál. Hamarosan egy extrém sportokat űző bűnöző banda bukkan fel, akik rendszeresen elosztogatják a rablásaik gyümölcsét, mint valami modern kori Robin Hood, mindezt nyaktörő mutatványokkal megspékelve. Johnny, mint valaha volt extrém sportoló, egyből szeretne lecsapni az ügyre, hamar rá is jön, hogy a csapat az Ozaki 8 próbát akarja véghez vinni, az azonban rejtély, hogy miért van szükség ehhez a rablásokra. Az FBI bizalmatlan, de sikerül rávennie őket, hogy a bűnözők nyomába eredhessen. A negyedik próbára készülnek, A víz életére, amikor a fiatal ügynök rájuk bukkan Franciaországban, ahol egy vohar követően husznöt méteresek a hullámok. Ő maga is bepróbálkozik, hogy meglovagolja az óriásokat, de végül Bodhinak (Édgar Ramírez) kell kihalásznia őt az óceánból. Hamarosan megismerkedik Csótánnyal (Clemens Schick), Chowderrel (Tobias Santelmann), Grommettel (Matias Varela) és Samsarával (Teresa Palmer), akik közös erővel próbálnak győzelmet aratni a természet felett).
Ozaki maga is extrém sportoló volt, amikor még élt és a célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a Föld pusztulására, s minderre a nyaktörő mutatványait találta megfelelő eszköznek. A legenda szerint azonban az ő bicskája is beletört a harmadik próbába. Ez az, amit Bodhi szeretne befejezni és elszántan hajszolja a feladatok teljesítését. Hol hatalmas lejtőkön ereszkedik le egy szál snowboarddal, hol pedig olyan magasságokból ugrál le, hogy még a nézők is rettegni kezdenek a magasságtól – mindezt 3D-ben.
Kétségkívül figyelemfelkeltő, hiszen mi magunk is tudjuk, hogy a bolygónk szép lassan pusztul, a film pedig kiváló látványvilággal és akcióval az arcunkba is tolja, hogy oda kellene figyelni. Mindeközben azonban arra is hamar rájöhet a néző, hogy valójában mennyire aprók, gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk a természettel szemben. Óriási hullámok, gigászi hegycsúcsok, észvesztően gyönyörű táj. Mindezekben lavíroznak az eltörpülő emberek és le is győzik a természetet. Persze ezt egyáltalán nem könnyen és veszélytelenül teszik.
Mindezek mellett Bodhi sokmindenre rávilágít, többek között arra, hogy mindenki a saját útjáért felel, nem másokéért, és csak rajtunk múlik, hogy milyen ösvényen indulunk el. Mindez remekül párhuzamba is kerül Bodhi és Johnny személyében: előbbi akár az életét is beáldozná a küldetéséért és nem törődik senkivel és semmivel, míg Johnny a barátja balesete után visszavonul. Mindezért persze valószínűleg senki nem hibáztatja. Bodhi karaktere egyébként meglehetősen őrültnek tűnhet az átlagember számára, én viszont azt gondolom, hogy becsületre méltó, hogy mennyire kiáll az eszméi mellett. Komolyan hisz a küldetésében és mindeközben megkóstol valamit, amit sok ember egész életében nem: a szabadságot.
Nagyon rég láttam már ilyen jó filmet, mert bár nem mindig értek egyet a szereplők gondolataival, sikerült valami olyat közvetítenie, ami számomra is fontos és kicsit magamba is néztem. Ha valaki nem akar ilyen filozófiai mélységekbe merülni, annak is megér egy nézést, ugyanis a látvány lélegzetelállító lett és a történet is izgalmas.
Szerző
Énis láttam és jók a szereplők jó a sztori jó a rendezés a zene és gyönyörü a látvány ez a film szerintem az év legjobbja :-D♥♥♡♡