Defiance – Az ellenállás városa (2013–2015), 3. évad

Bár nem tartozik a legjobb sci-fi sorozatok közé a Defiance (hogy miért, azt pont ez az évad mutatja meg), azonban érdekes alapötlete, tetszetős idegenei, és a kulturális sokszínűség miatt kellemes kikapcsolódás minden tudományos fantasztikum után érdeklődőknek, csak éppen azt az elviselhetetlen drámán kell valahogy túllépni. Avagy miért kell valami jóból valami nagyon rosszat kreálni.

defiance.s03.2

Miután Irisa (Stephanie Leonidas) megállította a terraformáló hajót, a Defiance alatti város, St. Louis beomlott, így Nolannek (Grant Bowler) nem volt más választása, mint lányával egy Votan létfenntartó kapszulába bújni. Amíg apa és lánya szunnyadt, addig hét hónap telt el, Defiance bányái beomlottak, az energiát adó gulanit szinte elfogyott, a várost védő katonák elmentek, hiszen New York pusztulásával a Föld Köztársaságnak vége lett. Amanda (Julie Benz) ismét a város élére állt és a semmiből, foggal-körömmel ragaszkodva vitte tovább a többieket, napról-napra.

Eközben Datak (Tony Curran), felesége Sthama (Jaime Murray), és Rafe (Graham Greene) gyermekeik és unokájuk után eredve próbálnak meg boldogulni, és az elraboltakat hazavinni. Azonban a Votan Kollektíva harcosaiba bukkannak, akik nem szívlelik túlságosan a rózsaszín bőrűeket, és a csapat vezetője, Rahm Tak (Lee Tergesen) minden embert meg akar ölni, aki csak az útjába kerül, úti célja pedig Defiance.

defiance.s03.1

Széthulló világ, mészároló idegenek, újabb, eleddig ismeretlen Votan faj, koncepciótlanság, felesleges dráma, és túlságos brutalitás jellemzi a harmadik évadot. Már korábban is panaszkodtam, hogy a sorozat alkotói bár nagyon ügyesen alkottak meg több, különböző faj kultúráját, isteneit, nyelvét és szokásait, valójában ezeket koncepció és összefüggés nélkül dobták be, miközben a Votan fajok közötti kapcsolati hálót a harmadik évadra sem sikerült igazán tisztázni.

És talán ez volt a legnagyobb probléma ezzel a show-val, a koncepciótlanság. Random kerültek be ellenségek, random bukkant fel új faj, akiknek random ellenségei szintén felbukkantak. A harmadik évadban teljesedik ki igazán, hogy a sorozat alkotóinak halvány lila gőze sem volt arról, hogy hova is akarnak kifutni történetükkel csak a szokásos sci-fis kliséket dobták be, na, meg az olyan szokásos és elcsépelt időhúzókat, mint a szerelmi háromszög.

defiance.s03.4

A felbukkant új faj, az Olmec ugyan érdekes, de egy ennyire halálos ragadozó faj léte ellentmond a biológiának – mondom ezt úgy, hogy élveztem jelenlétüket, illetve lila bőrszínüket, de ezen kívül nem sokat adtak hozzá a sorozathoz. Talán abban rejlett a legidegesítőbb apróság, hogy senki sem volt hibás a tetteiért, és ennek megfelelően senki sem vállalt érte felelősséget – különösen az évad vége felé, Nolan utazási eltűnése volt az, ami szó szerint elhalt.

A korábban is hibádzó karakterek ezúttal már teljesen önmaguk ócska másolataivá váltak, senki nem tudott semmi újat mutatni, ellenben a régit unalomig pörgette. Bár megpróbáltak egy érdekes, kissé pacifista, meg „minden élet számít” ideológiát becsempészni, ezt nagyon gyorsan hazavágták a friss belekből táplálkozó Olmecek jeleneteivel.

defiance.s03.3

Bár kedvelem a Defiance-t, a harmadik évad inkább untatott, sem mint élvezettel töltött volna el. Megtekintését nem bánom, mert a különböző fajok kidolgozása érdekesnek bizonyult (igazi cosplay alapanyag paradicsom), különös tekintettel a kedvencemre, Stahma Tarra. A sorozat egy korrekt lezárást kapott, nincs hiányérzetem, a zárójelenetek szépek voltak, a grafikai munka ügyes, de leginkább hálát adok azért, hogy vége.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.