Ez eddig az egyetlen sorozat a Bite Me és a Town of the Living Dead után, amit nagyon is fájó szívvel zárok le. De mivel minden jó első évadának le kell zárolnia, így csapjuk imára a kezünket, hogy mi nem szerepelünk az utolsó Ash vs Evil Dead részben, ami leánykori nevén a The Dark one-ra hallgat.
Ugye az előző rész végéből kiderült, hogy Ruby a könyv szerzője, és hogy nem nagyon szeretne megválni alkotásától (gondolom nem sok Lao-Ce-t olvasott eddig a nő), de ennek fontos kelléke a bőrpofává átmaszkírozott Pablo, valamint egy hatalmas akadályként még persze ott lebeg Ash és Kelly. Ruby egy ilyen Palpatine-i elme trükkel próbálja meggyőzni félkarú gyászhuszárunkat arról, hogy ő jó – ami legfeljebb abban igaz, hogy képes moderálni ezeket a lényeket –, de persze Ash-t sem most vágták ki a falból, így rövidesen szembe kell néznie egy kis fekete szemű démonkölökkel, Rubyval persze, hogy aztán az ő fején kössön ki a babérkoszorú – vagy mégsem?
A The Dark One több dologban is meglepni tudott itt a cél előtt egy hajszállal: egyrészről ott volt Ruby és Ash párbeszéde, ahol én egy pillanatra bepipultam az öregre, hiszen arra panaszkodik, hogy ez a kabin és főleg ez a könyv mit és kiket vett el eddig tőle. Én itt egy pillanatra azt reagáltam, hogy Pablo és Kelly veszített nagyjából ilyen fontosságú személyeket az életéből – de jobban belegondolva Ash magát az életét, vagy legalábbis annak a normális mederben való folyását vesztette el, amit Ruby persze egyből fel is kínál neki.
Miközben megy odalent a díszcsevej és a shotgunnal való kommunikáció, addig az utolsó hülyegyerek is elpatkol a mellékszereplők közül, így Kelly magára marad, ám ő nem csüggedve Ash és Pablo segítségére siet. Én meg megemelem a kalapom előtte: amennyire nem bírtam kezdetben a folytonos picsogása miatt, az utóbbi pár részben ugyanannyira a szívemhez nőtt ez a csaj. Végre egy olyan női karakter aki nem csak úgy elvan és alkalomadtán besegít, hanem egy komoly tényező a rosszakkal szemben – akinek kellett ugyan némi fejlődés –, de megérte várni erre.
Amit még így a lezárás előtt jó pár sorral kiemelnék, az a lezárás : egyrészről nagyon zsivány volt az a Alice Copper No more, Mr. Nice Guy-ára való elkocsikázás, valamint meglengette azt az infót előttünk, amivel már amúgy is tisztába vagyunk, hogy jön majd a második évad.
Nagyon, de nagyon szomorú vagyok, hogy le kell zárnom ezt a sorozatot. Hétről-hétre nyújtott humort, szórakozást, vért és egyéb gusztustalanságokat literszámra, de aki pont ezt rója fel az Ash vs Evil Deadnek hibaként, az nem is érti igazán sem a sorozatnak, sem a filmeknek a lényegét.
Szerző
