Annyi fejlődést látok a múlt héttel szemben, hogy most végre volt egy központi konfliktus, de valami, az a bizonyos plusz, még mindig hiányzik.
Sheldon egy újabb betegségből gyógyul meg, ami ideje alatt, mint mindig, most is barátai agyára ment, rendesen kikészítve őket. A srácok így hát elhatározzák, hogy mindezek után megérdemelnek egy Sheldon-mentes pihenőt, és hamarosan meg is születik a döntés, miszerint kibérelnek egy partibuszt, amivel Las Vegasba mennek, hogy ott töltsék a hétvégét. Sheldon minderről persze tudomást szerez, és kicsit megbántódik, mikor rádöbben, hogy ő direkt nincs meghívva a buliba. Miután eme bánatát megosztja Amyvel – aki, hogy elkerülje a durcás, beteg Sheldont, még mindig nem jött haza, bár a konferenciája már napokkal korábban véget ért –, barátnője azt tanácsolja neki, hogy próbáljon meg együtt érezni barátaival, és kérjen bocsánatot tőlük, hátha akkor őt is meghívják. Persze, mint az lenni szokott, ez a terv nem a legjobban sül el.
Szóval volt egy központi konfliktus – Sheldon bocsánatkérő hadjárata –, aminek volt eleje, közepe, vége, és még némi tanulságot is sikerült becsempészni a végére, úgyhogy ezzel tulajdonképpen meg voltam elégedve. Az is jó volt, ahogy Sheldon hozzáállt ehhez az egészhez: ugyan rávette magát, hogy bocsánatot kérjen barátaitól, mindezt szisztematikus, egocentrikusan tette, a végeredményre koncentrálva, nem pedig arra, hogy valóban, őszintén bocsánatot kérjen. De az emlékpóló meg a fotózás nagyon Sheldon volt.
Az is tetszett, hogy bevonták Emilyt is a dologba – nem bánnám, ha többet látnánk a csajt, hiszen már egy ideje járnak Rajzsal –, bár egy pillanatra megijedtem, hogy itt fog véget érni a kapcsolata Rajzsal, miután Sheldon kétszer is igencsak megsértette. De szerencsére a végére rendeződtek a dolgok, az utolsó poén pedig tényleg nagyon ütött.
Amit viszont kicsit neheztelek, az az, hogy Amy már megint csak Skye-on volt jelen (arról nem is beszélve, hogy már a szezon elején is igencsak kispadra ültették a karaktert), és ez már a második ilyen epizód zsinórban – ráadásul pont azután, Sheldonnal a következő szintre emelték a kapcsolatukat. Lehet, hogy a színésznőnek volt valami dolga, ami miatt nem tudott több jelenetben részt venni? Ha ez a helyzet, akkor Amy távolléte tökéletesen érthető, ha viszont nem, akkor szégyelljék magukat az írók, hiszen pont ez az időszak, amikor igazán meg lehetett volna fejni Sheldon és Amy kapcsolatát.
Mindezek ellenére mégis volt valami, amit nem tudok szavakba önteni, de hiányzott. A héten messze nem kacagtam akkorákat, mint a múltkor, pedig ott aztán teljesen szétesett a történet – itt rendben volt a narráció, a konfliktus is szépen épített Sheldon őrültségeire, de akkor is lapos lett a végeredmény.
Nem tudom, mire számíthatunk még a jövőben a szériától – hiszen a tizedik évad már biztos, miután már egy ideje berendelték –, de annyi biztos, hogy én gyorsan intéznék egy vérfrissítést az írógárdában, mert így nagyon gyorsan teljesen el fognak laposodni az epizódok. De a következő rész címe – The MeeMaw Materialization – arra utal, hogy Sheldon mamája megjelenik majd, úgyhogy az rosszul már nem sülhet el.
Szerző
