Egy jó horrorhoz olykor nem kell sok, csak egy remek alapötlet, pár jó színész, és az ijesztgetéshez mesterien értő rendező. És ha ez mind megvan, akkor a nézők végre igazi, minőségi filmet nézhetnek a műfajon belül. Nos, A szellemhajó pontosan ilyen film, remek színészgárdával, erős storyval, és egy még erősebb csavarral.

1962-ben az Antonia Graza nevű olasz óceánjáró hajó eltűnik, fedélzetén több száz utassal. A hajó negyven év alatt nem került elő, mígnem egy kanadai meteorológus meg nem pillantja, és nem bérel fel egy csapatot a hajó bevontatására – hiszen ami a nemzetközi vizekről kerül bevontatásra, az mind a megtalálóé. Az Arctic Warrior kapitánya, Sean Murphy (Gabriel Byrne) és válogatott legénysége már rutinos a hajómentésben, de ekkora fogás még egyiküknek sem akadt a horgára. Azonban az Antonia Graza szörnyű titkokat őriz, a jeleket pedig csak Maureen (Julianna Margulies) veszi észre, aki folyamatosan úgy érzi, mintha valaki figyelne. Talán maga a hajó az, vagy a képzelet játéka ez egy ódon és oszló hajó nyikorgó fogaskerekeiből?

szellemhajo.2

Steve Beck remek munkát végzett, mint rendező. A film egy percig sem unalmas, a történetszál fokozatosan bomlik ki, sehol egy elsiettet pillanat vagy egy elhamarkodott bevágás. Szépen, komótosan haladunk, miközben a hajó szellemisége egyre inkább rátelepedik a nézőre. A szellemhajó pontosan azt teszi, amit egy jó horrornak kell: az alapvető félelmeinkre támaszkodva játszik az érzékeinkkel, hogy aztán kíméletlenül az arcunkba csapja az igazságot – mindezt metsző pontossággal.

szellemhajo.1

A casting első osztályú: bár a nagy húzónév Gabriel Byrne, mégsem ő az igazi főszereplője a történetnek, hanem a mesterien ügyes Julianna Margulies – ha bárkinek kétsége is lett volna a hölgy színészi teljesítményét illetően, az a film alatt el fog oszlani. Margulies ügyesen alakítja a komoly és kemény nőt, akit egyre jobban hatalmába kerít a hajó rejtélye és a szörnyű látomások sokasága, mígnem összerakja magában a képet.

szellemhajo.4

Ma már ismert, nagy nevek is akadnak a stáblistán, akik ebben a filmben még igazi „kishalak”: Karl Urban, Isaiah Washington, és az ekkor még gyerekszínész, Emily Browning. A szellemhajó tehát azon ritka filmek egyike, ahol minden egyben van, a film élvezetes, a rémület kézzelfogható, a színészek ügyesek, a történet pedig hátborzongató – pont úgy egyensúlyoz a valóság és misztikum között, ahogy kell. A film egy hatalmas csavarral ér véget, ami merész, pimasz, és nem hagy kétséget afelől, hogy mit is láttunk korábban.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .