Hát, gyerekek, ez még mindig elég lapos.
Ismét itt a Valentin-nap, és a banda minden tagjának megvan a terve, hogyan akarja tölteni az ünnepet. Penny és Leonard étterembe készül, ám ott először hosszan megvárakoztatják őket, majd pedig rá kell döbbenniük, hogy már nem olyan fiatalok, mint egyszer voltak. Sheldon és Amy a Móka és Zászlók első élő adására készül, amit igencsak megnehezítenek a betelefonálók. Raj úgy dönt, szakít Emilyvel, hogy Claire-rel lehessen, ám végül két szék közül a pad alá esik. Howard és Bernadette arra készül, hogy felavassák az új jakuzzijukat, csakhogy egy kis rágcsálóra bukkannak a vízben.
Megint az a probléma, hogy túl sok sztorit akartak húsz percbe belezsúfolni. Igazából mindegyik történetszálból ki lehetett volna annyit hozni, hogy betöltse a teljes játékidőt, ehelyett azonban az írók ragaszkodtak hozzá – mivel mindenkinek benne kell lennie az epizódban –, hogy mind a négy sztorit erőltessék, pedig azok közül csak kettő közt volt összefüggés (Raj volt az egyik betelefonáló Sheldonékhoz). Ennek meg persze az lett az eredménye, hogy az epizód sokat markolt, de keveset fogott.
Pennyék szála először szimplán lapos volt – a „próbáljuk siettetni az éttermet” nem éppen egy érdekes téma –, attól a ponttól pedig, hogy Penny gyakorlatilag elkezdett hisztizni, amiért öregszik, inkább már csak sajnáltam a karaktereket – meg szégyenkeztem miattuk, mert csináltak pár ciki dolgot. És igen, ebből ki lehetett volna hozni valami nagy szép, mély vonalat az öregedésről, némi tanulsággal megspékelve – pl. annyi idős vagy, amennyinek érzed magadat –, csakhogy ebből semmi sem lett.
Sheldonék szála volt talán a legkidolgozottabb, de a készítők ott sem jól felépített, szép ívű narrációval operáltak. Bár merült fel Amy és Sheldon közt konfliktus – Sheldon ajándékként átnevezte a műsort, hogy így kedveskedjen Amynek, ám az átnevezés is úgy sikerült, hogy ő kerüljön a középpontba –, ezt nem vitték rendesen tovább. Viszont legalább Sheldon próbálkozásai, hogy a betelefonálók magánéleti problémáiról a zászlókra terelje a szót, ügyesek voltak.
Raj szála borzalmasan elnagyolt – az egész szakítást és pofára esést két perc alatt lerendezték, ami már csak azért is csípte nagyon a csőrömet, mert Raj és Emily már lassan másfél éve jártak, és azért Emily karaktere többet érdemelt volna egy félperces szakításjelenetnél. Meg aztán az egész arra ment ki, hogy Raj visszakerült a startmezőre – megint nincs csaja, ergo megint szenvedhet, hisztizhet, és nyafoghat, hogy nem megy neki a csajozás.
Ami pedig Howardékat illeti… Na, ott volt egy „nagy” bejelentés, ami egyfelől szerintem rosszul lett időzítve (szerény véleményem szerint azzal kellett volna lezárni az epizódot, nem betenni utána még egy jelenetet), másfelől viszont nagyon is lehetett már rá számítani. Mert akárhogy is nézzük, ezt a témát már kétszer is körbejárta a sorozat, és az lett volna fura – és lássuk be, gagyi írói munka –, ha nem viszik tovább. Rövidebben: érett ez már egy ideje. Mindenesetre annyi biztos, hogy ez meg fogja kicsit változtatni a széria dinamikáját.
Szóval újabb hét, újabb lapos epizód. Ami nagy kár, mert a karakterekben lenne még szufla, csak jó sztorikat kéne alájuk adni – amikben mondjuk mindenki egyszerre vehet részt, hogy ne kelljen felszabdalni a sztorit.
Szerző
