A kritikán aluli ünnepi epizód után most mintha kezdene magára találni a széria.
Sheldon, Leonard és Howard szeretnék levédetni az ötletüket, amivel azért álltak elő két résszel korábban, hogy legyen majd miből anyagilag támogatni Howardék gyerekét, ám amikor a papírmunkára kerül a sor kiderül, hogy az egyetem a teljes haszon 75%-a rátenné a kezét, Howard pedig – mivel ő hivatalosan a NASA alkalmazottja – semmit sem kapna. Ezért hát a srácok megpróbálnak találni egy olyan megoldást, amivel gyakorlatilag nem lopják meg őket. Mindeközben Raj csomagot kap Emilytől – azt a Valentin napi ajándékot, amit a lány már nem tudott visszavinni –, és a lányok segítségét kéri, hogy mégis hogyan kezelje a helyzetet. És bár Pennyék azt tanácsolják, hogy ne keresse fel Emilyt, mert a nő csak manipulálni akarja, Raj csak elindul az exéhez – csakhogy útközben felhívja őt Claire.
Már nagyon nagy szükség volt egy ilyen összeszedett, fókuszált, jól megírt, vicces epizódra. A történet két szálon zajlik, ami ráadásul össze is ér – mivel Leonardék történetének végébe a lányok is beleszólnak –, és ami a karakterek alaptulajdonságaira alapul, ráadásul úgy, hogy a végére még egy nagyon megható jelenetet is sikerült beilleszteni.
Ismét Sheldon vitte a prímet, ráadásul klasszikus „Sheldon” megmozdulásokkal – volt itt OCD, „Sheldon helye”, ragaszkodás bizonyos dolgokhoz, egy kis önzőzés, és hatalmas lelkesedés, mikor kiderült, hogy szerződést írhat. Egyszóval Sheldonban minden tökéletes volt – pontosan azt a karaktert hozta, akibe a nézők még régen beleszerettek. És működtek a poénok! Esküszöm, ezen az epizódon többet nevettem, mint az utóbbi három-négyen együttvéve.
Az is tetszett, ahogy a srácok megoldották a problémát – a hangsúly nem a széthúzáson, vagy a mérgelődésen volt, hanem azon, hogy minél többet kihozzanak a felmerült szituációból, méghozzá csapatként. Emellett Bernie ellenvetése is jó volt, logikus érveket hozott, amit aztán a banda szintén higgadtan, logikusan oldott meg, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Úgyhogy le a kalappal, ez az ív nagyon szépen sikerült.
Raj szála is többé-kevésbé a helyén volt. A sztorit itt is közvetlenül Raj alaptulajdonságaira építették (értem én ezalatt azon komikus vonásokat, amik köré anno felhúzták a karaktert), név szerint hogy önértékelési problémái és jóhiszeműsége miatt a nők könnyen tudják manipulálni, miközben komoly gondokat okoz neki, hogy megértse a gyengébbik nem gondolkodását.
Igazából a fő vonulat itt teljes mértékben rendjén volt, jól kijöttek a poénok, ahogy Raj előbb Pennyék segítségét kérte – a lányok reakciói haláliak voltak –, mint ahogy az is, ahogy később mindenki tudta, hogy mit fog tenni, és az is, ahogy őrlődött Emily és Claire között (a pdf-es poén pedig külön tetszett). Igazából az egyetlen bajom ezzel a szállal az volt, hogy miatta raj ismét elszigetelődött a fő vonulattól, ismét margóra került, miközben a másik három srác összedolgozott, ami miatt kicsit úgy érzem, mintha a többiek kezdenék kirekeszteni Rajt – vagy mintha az írók már nem tudnák, hogy mihez is kezdjenek vele.
De ettől független le a kalappal, ez az epizód kifejezetten jól sikerült – megkockáztam, hogy olyan jól, hogy akár egy lapon lehessen emlegetni a korai szezonokkal.
Szerző
