„A helyet ahol születtem hegyek veszik körül. Nem nagy, de nem is kicsi. Nem egy vidéki falucska, de nem is nagyváros. Turistaparadicsomnak sem lehetne nevezni. Két testvérem van, én vagyok a középső. A szüleim nem kifejezetten gazdagok, de nem is szegények. Meleg családi fészekben nőttem fel, és az átlagos, helyi leánygimnáziumba járok. Nemsokára érettségizem.”
A NANA első kötetében voltaképp megismerkedhetünk a két lány múltjával nagy vonalakban, egy egy fontosabb, sorsdöntőbb epizódba betekintve. kezdve a sort Komatsu Nana életével, aki folyton rossz srácba szeret. Az egyik legnagyobb ballépése egy nős férfi olt, még maikor gimnáziumba járt. Miután leérettségizett barátnőjével Junkoval egy fő sulira mentek ahol találkozott Shoujival, akibe megpróbált nem beleszeretni, és megtartani magának, mint fiú barátot. Ez persze korán sem volt egyszerű, mivel Nana, bárkibe képes azonnal beleszeretni, aki kicsit is törőik vele. Így esett, hogy végül egy kis galiba árán, de végül összejöttek egy tokiói kiruccanás során, ahol bár a múltja megkísértette, de végül egy párként tértek haza.
Osaki Nana múltja sokkal tragikusabb, mint Komatusé. Édesanyja kiskorában elhagyta, azóta nagyanyja éttermében dolgozva keresi a kenyerét. Voltaképp semmi nem érdekelte a világon csak tengődött, mikor megismerkedett Rennel, és belépett A BLAST nevű együttesbe. Onnantól kezdve az élete felfelé ívelt, azt csinálta, amit szeret és azzal volt akit szeretett. Ám egy napon Ren felszállt a Tokióba tartó vonatra, hogy beteljesítse az álmát, hogy népszerű zenész legyen. Nana pedig tudván, hogy Tokióban csak a kis feleséget játszaná neki, inkább szülővárosában maradt, hogy egy nap majd követhesse és ő maga is híres énekes legyen.
Így leírva nem túl bonyolult a NANA története, ám ennél sokkal rétegéltebb. Szinte azonnal megtalálhatjuk a magunk kedvencét, mint lányban, mint fiúban, akivel a leginkább tudunk azonosulni. A viselkedés, a származási hely, a körülmények, vagy az álmok, ezek alapján biztosan tudunk, valakihez kötődi, szinte egyből. Ez az egyik ütőkártyája a NANA-nak. Változatos karakterek, akik hasonlíthatnak ránk, vagy egy ismerősünkre a múltból vagy jelenből. A stílusról nem is beszélve. Komatsu Nana visszaemlékezései, belső monológjai bármelyik ember belső monológjai is lehetnének. Biztos vagyok benne, hogy mindenki átélt már ilyet. Vagy maikor valakivel találkozik, akit rég nem látott, és minden hozzá köthető esemény lepörög a szeme előtt filmszerűen. Remekül fokozza és oldja fel az érzelmi konfliktusokat, mindig van egy adott kérdés és egy válasz, sosem lóg semmi a levegőben.
A jó karakterek mellé, jó történet is társul. Olyan hétköznapi események, amik bármelyik másik emberrel is megtörténhetnek. A nagy szerem, a nagy csalódás, új kezdet, ezek mind az életünk részei, és azért ennyire jó ez a sorozat, mert ezekből az élményekből táplálkozik. Szinte minden lap után elmondhatjuk „ Igen ezt átéltem” vagy „ igen tudom milyen érzés”. Ez a szoros kapocs az olvasó és a mű között pedig nagyon sokáig kitart, és egyre csak fokozódik.
A rajzolás számomra nagyon kedves. A karakterek élesek, a háttér kissé homályos jelezve, nem azon van a hangsúly, de mégis fontos, hogy hol is járnak a szereplőink. Bár a magában ugyebár nincsenek hangok, én mindig az adott szereplő szinkronhangjával a fejemben olvasom a sorokat, mert valljuk be, a NANA anime szinkronját zseniálisan eltalálták.
Csak ismételni tudom magam abban, hogy mindenkinek kötelezőnek kéne lennie ez a manga. Lehet lányos, lehet érzelmekkel túlfűtött, de a fiúknak is tartogat sok tanulságot a lányokról és önmagukról, hogy hogyan is kéne velük bánni, hogyan érezhetnek, és nem utolsó sorban, hogy a fiúk hogy érezhetnek.
