Lehetséges lenne, hogy mér maradt némi pislákoló élet ebben a sorozatban?
Bár Sheldon görcsösen ragaszkodik a laptopjához, a gép hosszú szenvedés után megadja magát. Amy persze, jó, gondoskodó barátnő lévén gyorsan orvosolja a problémát, és vesz neki egy újat – ám amikor felveti Sheldonnak, hogy dobják ki a régi, a kattant tudós nagy nehezen beismeri, hogy ő soha, semmit sem dob ki, hanem mindent összegyűjt. Mindeközben az egyetemen Leonard és Howard egy közös projekten dolgozik, feleségeik pedig meglátogatják őket a laborban. A srácok már éppen munkára fogják a lányokat – csöveket kell betekerniük fóliával –, amikor kiderül, hogy valami anyagból kifogytak, úgyhogy Leonard és Howard, a lányokat hátrahagyva, elindul, hogy vegyenek még. Csakhogy útban a boltba leszólítják őket egy mozi előtt, azzal az ajánlattal, hogy ingyen részt vehetnek egy film próbavetítésén – ami akár a Suicide Squad is lehet. Így hát a bolt helyett végül a moziban kötnek is, ahol csak az okoz problémát, hogy mit is mondjanak asszonyaiknak.
Azok az epizódok, amikor az alkotók a karakterek alapjaira építenek – a srácok geeksége, Sheldon furcsasága, na, meg persze az alapvető férfi-női ellentét – szinte mindig jól sikerülnek, és ez alól ez az epizód sem kivétel.
Sheldon esetében egy rá nagyon is jellemző problémára épül az egész narratíva: képtelen feldolgozni a változást. Ezért előbb küzd a döglődőfélben lévő laptoppal, majd kiakad Amyre, amiért az az ő megkérdezése nélkül vesz neki egy újat, végül pedig bevallja, hogy van egy egész raktárhelyisége, tele a régi cuccaival, amiket képtelen kidobni. Sheldon viselkedése egyszerre vicces és megható, a probléma átérezhető (kivel nem esett még meg az, hogy képtelen volt kidobni valamit, amiről tudta, hogy soha többé semmire sem fogja használni?). Amy viselkedése is tetszett, jó volt a két karakter közt a dinamika, és a humor is működött. Sheldon raktára pedig külön ajándék – tele easter eggekkel – a rajongóknak: a szemfüles nézők számos ikonikus tárgyat (pl. Sheldon Flash és Data cosplaye) fedezhettek fel a háttérben.
Leonardék szála is tetszett, bár úgy éreztem, az kevésbé volt kiforrott. A lányok sorai, főleg az epizód elején, néhol kifejezetten erőltetettnek érződtek, és valahogy a konfliktus feloldásából is hiányzott a tetőpont. Mindezek mellett viszont tetszett, ahogy a srácok és a lányok összedolgoztak, Leonard és Howard reakciója a mozira is a helyén volt, és az egész véletlen lelepleződés is egészen életszerű volt. Raj önkéntelen utalgatása „látens homoszexualitására”, ahogy Leonard anyja mondaná, régi poén, de azért még működik, és a sorai most is megnevettettek (bár nevetés szempontjából az a jelenet vitte a pálmát számomra, amikor Sheldon meggyászolta a laptopot). Amit viszont kicsit hiányoltam, az az volt, hogy nem láttuk, hogyan és mikor ébredt fel Howardék lelkiismerete.
Úgyhogy összességében kifejezetten tetszett ez az epizód, jókat kuncogtam rajta, és örültem neki, hogy a narráció hangnemét tekintve valamilyen szinten visszanyúltunk a kezdetekhez, főleg Sheldon esetében – amit mi sem illusztrál jobban, mint a zárójelenet.
Szerző
