Mindig is szerettem az animációs sorozatokat és ennek egykoron legjobb forrása a Cartoon Network műsorsávja volt tele, ha nem is a legjobb, de tanulságos és vicces sorozatokkal, akik képesek voltak lekötni a fiatal nézőközönséget. A régi jó sorozatok mellett (Dexter Laboratóriuma, Én vagyok Menyus!) voltak új trónkövetelők, és közülük is kiemelkedett a Totál Dráma Sziget névre hallgató, ami a maga olykor eléggé alpári vagy gusztustalan módján, de nagyon sok szinten és szintnek osztogatta a pofonokat.

totál dráma1

A sorozat cselekménye egy korábban nyári táborként használt szigeten játszódik, ahova megérkezik huszonkét fiatal delikvens, hogy két csapatba verődve közösen éljék túl a főszervező Chris, valamint a Séf által összeválogatott emberileg lehetetlen és eléggé gusztustalan próbákat, hogy minden hét végén egy kiszavazott elhagyja a szigetet és búcsút mondjon a busás jutalomnak. A szereplők között persze hamar kialakulnak a romantikus szálak és a rivalizálás, de ez mind együtt jár azzal, ha ennyi fiatal delikvenst összezárnak. De kik is pontosan ezek a már sokszor felhozott személyek?

totál dráma3

A Totál Dráma Sziget egyik nagy erőssége az, hogy mindenki megtalálja a versenyzők között azt a személyt, aki vagy nagyon megszeret vagy nagyon megutál, és ami a legfontosabb, hogy lehet velük azonosulni: ugyanúgy megvannak a maguk kis szokásai, problémái és jellembeli gikszereik, amik miatt az átlag néző képes átérezni ezeket. Jó, azért nem kell nagy drámaiságra gondolni, hiszen ez alapvetően egy poénokra épülő sorozat ­– és azokból kapunk egy életrevalónyit.

totál dráma7

A legtöbb poén persze a szereplők által hozott, különféle klikkes sztereotípiákra építkezik például az szép, de buta szőke lány, a mindig morcos „sötét angyal” vagy az agyilag nem túl eleresztett szörfös gyerek. Ezekre még rárak rengeteget a különféle próbatételek, amiket Chris és a Séf (akik amúgy a sorozat ki nem mondott antagonistái) nagyon nagy élvezettel találnak ki és próbálják minél  a eszelősebbé és halálosabbá tenni ­– a móka, de sokkal inkább a profit érdekében. A két diliházszökevénynek persze nem minden gondolata kezdődik láncfűrészes futóversennyel, hanem előkerülnek a régi, tipikus, tábori próbák is (éjszakai bátorságpróba, vadászversenyek), és ezek üdítő jelenségként bukkannak fel a sok latrina és egyéb altesti poénok miatt – amiket elsősorban az örök falánk, egyben nagyon pozitív Owennek köszönhetünk.

totál dráma6

Ennyi állatság és ötletesség miatt nem csoda, hogy a Totál Dráma Sziget hatalmas siker lett, és így persze sorra jöttek a folytatások – ám azok már koránt sem voltak annyira jók, mint az előző széria. Már rögtön a második évadban (Totál Dráma Akció) elkezdődik az agybaj, ahol visszahívják ez első évad főbb szereplőit, meg pár új arcot, hogy máshelyen és más kínzásokat éljenek át – ahogy a néző is. Itt nem is azzal volt igazából a gond, amit csináltak, hanem ahogyan csinálták: a korábban megszeretett arcok korábbi jellemükből csak a kellő minimumot őrizték meg, és nem egy karakter teljes pálforduláson esett át. A későbbi évadokon meg már látszik, hogy az már csak bőrről lenyúzott bőr, hogy tovább éljen a Totál Dráma világ – ami már sajnos önmagaként a második évad kezdetén a fűbe harapott.

totál dráma2

Ez is egy olyan sorozat ami jókor jött, jó alapokból építkezett és méltán is szerették, de a pénz és a nyújtási kényszer miatt szinte egyből mélyrepülésbe kezdett, ami nagy kár.

totál dráma5

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .