Hát… vannak jó pillanatok, de továbbra sem tudom összerakni, hogy mire megy a játék, Hive ambíciói pedig végképp zavarosak.
A S.H.I.E.L.D. elkezdi gyanítani, hogy mi történt Ward testével, miután Coulsonék elhagyták Maveth-t, amin felindulva elkezdik az előző heti csata helyszínén talált nyomok analizálását. Lincolnnak beugrik, hogy anno Lai Shiben volt egy Inhuman-jelölt – akit ugyan végül kirúgtak –, aki sokat zagyvált egy ősi Inhumanről, aki vissza fog térni. Így hát Daisy és Lincoln elindul, hogy megkeresse ezt a pasit, miközben Coulsonék egy másik cég telephelye felé veszik az irányt, amire a HYDRA rátette a kezét – főleg azért, hogy megtudják, miben sántikál az ellenség, valamint azért, hogy elkapják Malick jobbkezét, Giyerát. Mindeközben Malick arra érkezik meg a családi birtokra, hogy Hive időközben odament, és meghívta a belső kör tagjait, hogy felfedje előttük magát. Csakhogy Malick a múltkoriak után retteg, és ez a rettegés rossz emlékeket idéz fel benne – azt, hogyan vitték tovább anno a fivérével a családi hagyományt apjuk halála után.
Szóval igen, haladgatunk a nagy sztoriban, jönnek elő új dolgok, és a karakterek reakciói érdekesek is, csakhogy egyelőre baromira nem tudom összerakni, hogy mi is lesz itt a végső cél (jó, persze, világuralom Hive részéről, meg annak megállítása a S.H.I.E.L.D. részéről, de mégis hogyan?). Mondjuk ez nem feltétlenül rossz dolog – lehet, hogy egy-két epizódon belül már lesz annyi nyomunk, hogy értelmes sztorit rakjunk össze belőle, és akkor azok a dolgok is értelmet nyernek majd, amik most lógnak a levegőben.
Ami viszont továbbra is zavar, hogy a sorozat inkább próbál meg ütős lenni, semmint okos – mert már megint volt olyan jelent, amit egyszerűen, frappánsan meg lehetett volna oldani, de a készítők inkább fogtak egy olyan megoldást, amivel bele lehetett rakni egy bunyót (értsd: Giyerát beterelik egy üres szobába, ahol May várja, akit először nem vesz észre, majd verekszik vele egy sort. Csakhogy amíg Giyera észreveszi őt, addig May simán le is lőhette volna őt). És sajnos az ilyen lépések bizony elég hatásvadász, elég olcsó dolgok – emberek, inkább legyünk okosak és frappánsak, mint menjünk erőből a falnak!
Lincolnt továbbra is szeretném egy kicsit megfojtani, ráadásul sajnos ebben a részben elég sok játékidőt kapott. És már megint kiküldték terepre. Méghozzá Daisyvel. Na, mindegy, nem nyafogok (nagyon) – szóval kaptunk még egy adagot Lincoln szomorú háttérsztorijából (amúgy kiderült, hogy majdnem megölte egyszer a volt barátnőjét), amit nagyon nyomatnak, úgyhogy remélem, előbb-utóbb Lincoln jó nagy zűrbe fog majd keveredni.
Viszont amit ezzel a szállal kapcsolatban pozitívumként szeretnék megjegyezni, az az, hogy Daisy mozdulata, ahogy kiiktatta az aknákat, nagyon menő volt, és az is tetszett, hogy megint elismerték, hogy a csoportban Daisy az ész és az izom (ergo Lincolnra baromira nincs szükség). Az a fura gömb pedig, amit beszereztek, elég hirtelen tűnt fel, viszont kíváncsi vagyok rá, mi lehet a jelentősége (légyszi, legyen benne az Idő Kő!).
A flashbackek tetszettek, jó volt látni, hogyan fejlődött Malick karakteren, miken ment keresztül, mi vezérli – arról nem is beszélve, hogy ez milyen hatással van a jelenre. Amúgy pedig, attól függetlenül, hogy mi történt a képernyőn, és továbbra is fenntartom, hogy Stephanie-ből lesz előbb-utóbb az MCU Madam Hydrája. Az pedig külön érdekes, hogy, mint most kiderült, a Hydrának tulajdonképpen két ágazata van: a „vallásos” és a „tudományos” – kíváncsi lennék, hogy a kettő közt vajon mennyi a kommunikáció (ha nem túl sok, akkor az megmagyarázná, hogy anno még az Eye Spy-ban ki kutatott a Kree írás után – a vallásos divízió, amire Garret, a tudományos divízió embere, rá akart lesni).
Még egy pont, aztán befejezem: Coulson láthatóan kezdi megbánni, hogy megölte Wardot, amire én mondok egy Halleluját! Ezt már mondogatom egy ideje, hogy (remélhetőleg) Coulson bűntudata fog oda vezetni, hogy megpróbálják kiűzni Hive-ot Ward testéből, úgy. hogy meg tudják menteni az egykori ügynököt (és akkor talán a negyedik szezonra újra egyesülhetne az eredeti banda).
Szóval voltak jó dolgok, volt kiemelkedően érdekes és menő jelenetek – Coulson kiborulása, Daisy aknakeresője –, és felmerült egy-két dolog, ami a jövőben még fontos lehet, de továbbra is fenntartom azt, amit a múlt héten mondtam: marad a szkepticizmus.
Szerző
