Nemrégiben újraolvastam, hogy mit is írtam a második szezonról, és hát már azt is szidtam eléggé – ám sajnos az még a közelébe sem ért azoknak a mélységeknek, amikbe a harmadik évad merült.
Nehéz a sztoriról mesélnem, mivel az annyira hidegen hagyott, hogy így, hat-hét hónap távlatából, már alig emlékszem hogyan is kezdődött a szezon. Az tuti, hogy Abbie-ből (Nicole Beharie) FBI-ügynök lett, Ichabod (Tom Mison) meg megjárta a börtönt, mivel rajtakapták, hogy műkincseket próbált az USA-ba csempészni – mondjuk azért, mert a kőtábláknak, amiket be akart hozni, köze volt a Tanúkhoz, meg amúgy sem tudta, hogy ez törvénybe ütközik –, és aztán Abbie-nek kellett kihoznia a dutyiból, amit követően, fél év kihagyás után, megint együtt kezdtek el természetfölötti szörnyekre vadászni. És hogy ezen felül mi volt? Semmi olyan, amiről pozitívan tudnék nyilatkozni.
Először is volt egy új főgonosz, Pandora (Shannyn Sossamon), aki először érdekes volt a maga módján, de aztán a midseason finálétól kezdve átment lábtörlőbe. Pandora terve ugyanis az volt, hogy kiszabadítsa – amúgy isten – szerelmét, akit az IMDb egyszerűen a The Hidden One-ként (Peter Mensah) emleget, aki utána meg erősen hajtott a világuralomra. Szóval Pandora először érdekes volt, de leginkább csak azért, mert nem tudtuk, mire készül, és csak azt láttuk, hogy egymás után húzza elő a kalapból a szörnyeket, de amint megjelent a pasija… Onnantól kezdve hagyta, hogy ide-oda rángassák, miközben visszafojtott hangon hebegett-habogott, én meg csak a szememet forgattam. Mondjuk a The Hidden One sem volt jobb – tipikus, kartonból kivágott, kétdimenziós főgonosz volt ő, akinek egyetlen motivációja a hübrisz, meg az, hogy ő gonosz (mi ez Henry árnyaltságához képest?). Ja, és még mindig nem értem, hogy pontosan hogyan és mit is akartak ők (mondjuk ez azért is lehet, mert az utolsó két epizód annyira untatott, hogy egyszerűen csak végigtekertem rajtuk).
Aztán ott volt egy pár új szereplő, például Abbie új főnöke/ex-pasija, Danny (Lance Gross), aki végig olyan töltelék-karakter volt, hogy igazából szinte szót sem érdemel. A karakternek gyakorlatilag annyi funkciója volt, hogy betöltse az Irving által hagyott űrt, de nem volt annyi jelleme, hogy ez igazán sikerüljön neki. Mindeközben mind az írók, mind Danny és Abbie próbálták egyszer-kétszer feléleszteni a románcukat, de ez egyszerűen nem ment. FBI-szinten volt még egy új karakter, Sophie (Jessica Camacho), aki az évad közepe felé lett állandó karakterré előléptetve, és a csajban volt is annyi spiritusz, plusz rejtély a múltjában, hogy érdekes legyen – és elég hamar be is vonták a dolgok sűrűjébe –, csakhogy nem kapott elég teret a kibontakozáshoz.
Rajtuk kívül volt még egy karakter, akinek, bevallom, az elején még örültem is: Betsy Ross (Nikki Reed). Betsy még a szezonpremierben tűnt fel először, mint Ichabod ügynöktársa a függetlenségi háború idején, és az első egy-két epizódban még kifejezetten szerettem is: egy igazi tüzes, non-konformista, kompetens, izgalmas karakternek tűnt, és imádtam volna, ha elhozzák a jelenbe a karaktert. Betsyt tökéletesen lehetett volna arra használni, hogy rajta keresztül bemutassák korunk főleg nőket érintő problémáit – el tudom képzelni, Betsy előbb hogy örült volna az egyenjogúságnak, csakhogy utána újra és újra akadályokba botoljon. A csaj azonban megmaradt a múltban, és állandó karakter státusza ellenére maximum egy-két percre tűnt fel az epizódokban, és akkor is ugyanazokat a lépéseket ismételte újra és újra, amitől nagyon gyorsan nem csak unalmassá, hanem egyenesen idegesítővé vált.
Az új karaktereken kívül volt visszatérő arc is, méghozzá Joe Corbin (Zach Appelman), aki először egész ügyesen erősítette a bandát, utána viszont fő jellemvonása az lett, hogy ő Jenny (Lyndie Greenwood) pasija – mindezt úgy, hogy egy csomó ügyet ők ketten vittek a szezonban, a margóra szorítva Abbie-t és Ichabodot.
Az epizodikus sztorikban nem volt semmi olyan, ami igazán megragadott volna, mert az írók gyakorlatilag folyamatosan ugyanazokat a kliséket használták újra és újra, már ami a szörnyeket illeti. Ja, egy dolog volt, ami említést érdemel: egy teljesen indokolatlan Bones/Sleepy Hollow crossover, amiben amúgy voltak tizennyolcadik századi, zombi katonák is (azt hiszem, akkor veszítettem el ama képességemet, hogy egy kicsit is komolyan vegyem ezt a sorozatot). De ezen felül helyet kapott a szezonban valami furcsa katakomba-rendszer, ahol tízszer olyan gyorsan ment az idő, mint normálisa, meg valami szimbólum, amit Abbie istenített egy ideig (kicsit keresztbe is állt a szemem), meg ami aztán (a maga módján) önálló tudatra ébredt, vagy mi. Ezen a ponton már meg sem próbáltam találni az értelmet az eseményekben.
És akkor, spoiler vagy nem spoiler, valamiről beszélnünk kell: a fináléról, pontosabban arról, hogy mi is történt benne. Nem fogok kertelni: Abbie meghalt – ráadásul úgy, hogy a sorok közt olvasva úgy tűnik az egész, hogy a karakternek valójában mindössze az volt a feladat, hogy terelgesse Ichabodot a modern világban, amíg az bele nem szokott, vagyis nem Crane egyenrangú társa. Valamilyen szinten felesleges arról beszélnünk, hogy jó ötlet volt-e ezt meglépni a csatornának, miután, ha lehet hinni a pletykáknak, Nicole Beharie akarta otthagyni a szériát – szóval Abbie-nek is mennie kellett. Annyi viszont tuti, hogy ügyesebben – és a rajongókra nagyobb tekintettel – is meg lehetett volna oldani a távozást. Mivelhogy a rajongók most totál ki vannak akadva, méghozzá aláírom, hogy jogosan – ki tudná ugyanis elképzelni a Sleepy Hollow-t Abbie nélkül, főleg úgy, hogy a sorozat esszenciáját mindig is Abbie és Ichabod kémiája adta.
Persze ez – elméletben – nem jelenti a sorozat végét: a szezon azzal ért véget, hogy Ichaboddal közlik, hogy mindig két Tanúnak kell lennie, és Abbie halálával az „esszenciája” beleszállt egy női vérrokonába, akiből ezzel az új Tanú lett, és akit most Ichabodnak meg kell találni (más, khm, furcsa dolgok is történtek az utolsó pár percben, de ezek nagy része retcon, meg amúgy sem értem igazán). Szóval a kapu nyitva áll a negyedik évadra, a kérdés mindössze csak az: érdemes megcsinálni azt? Érdekelné az a nézőket Abbie nélkül is?
Szerző
