Nem rossz, csak valahogy nem volt súlya a dolognak.
Leonardék közös Trónok harca-nézést szerveznek a srácokkal, ám még mielőtt kezdődhetne a buli, Sheldon és Leonard összekap a lakótársi gyűlés miatt – aztán Penny Sheldon pártját fogja, mire ő is összeveszik Leonarddel. Mindeközben kiderül, hogy Raj mind Emilyvel, mind Claire-rel randizgat, és folyamatosan erről beszél – vagyis panaszkodásnak álcázva kérkedik vele –, amitől Howard kezd bepöccenni, és erre ők ketten is összekapnak. Stuart meg Jon Snow-nak öltözve érkezik a partira.
Tudom, hogy mindig arról papolok, hogy egységes sztori kell, hogy a húsz percet nem lehet háromfelé vágni, mert akkor semmit sem tudnak rendesen kifejteni az alkotók, erre most megvolt a többé-kevésbé egységes történet, és mégis húzom a számat. De valami akkor is sántított itt. Nem azt mondom, az alapötlet nem volt rossz – Sheldon klasszikus rigolyáira építeni mindig jó, meg aztán a Lakótársi Szerződés alapköve a sorozatnak, sőt, az is jó, hogy kicsit felborultak a hatalmi viszonyok (Penny Sheldon, Amy Leonard mellé állt), és az is ügyes volt, hogy ez a felállás milyen rejtett problémákra és félelmekre mutatott rá. De az egész akkor sem állt össze rendesen.
Nekem kicsit már azt csípte a szememet, hogy Bernie gyakorlatilag kimaradt az egészből – miért nem vehetett volna ő is részt a buliban? Jó, persze lehet, hogy Raj nem kérkedett volna annyira Howard előtt a két nőjével, ha Bernie is ott van, de azt is meg lehetett volna oldani. Meg az sem egészen tiszta a számomra, hogy akkor most Raj két nője tud egymásról, vagy sem? Mert ha igen, akkor a készítők gyakorlatilag éppen most hasznosítanak újra egy régi történetszálat, ha pedig nem, akkor meg szemétség, amit raj művel, és kikérem magamnak, ennél többet várok el tőle.
Másik fontos elem az epizódban a gyerekes viselkedés volt, meg az, hogy ki is a „felnőtt” – és hát most bizony Leonard viselkedett gyerekesen, és bevallom, idegesített is kicsit a hozzáállása. Persze másfelől meg aláírom, hogy pont jó volt ez így, hiszen máskor meg szinte mindig ő, aki észnél van, és kordéban tartja a többieket.
Ami viszont tényleg zavart, az az, hogyan „oldották meg” a konfliktust – ugyanis tulajdonképpen nem oldottál meg. Hanem deus ex machina módon Howard allergiás rohamot kapott, és amíg bevitték a kórházba, mindenki megfeledkezett róla, hogy ők tulajdonképpen éppen veszekednek. Vagyis, bár a kórházban mintha lett volna némi eszmecsere, a szereplők valójában nem oldották meg a problémáikat, csak a szőnyeg alá söpörték őket.
De ettől még a Trónok harcás poénok és utalások működtek, Sheldon borzalmas képregényes eszmefuttatása is jó volt (hogy hívnák Batmant, ha megharapná őt egy radioaktív denevér és ennek permutációi), és igen, borzalmas emberi lény vagyok, de hangosan nevettem Stuart pofára esésén. A tanulság? Gyerekek, ne viseljetek palástot!
Szerző
