Közeledünk a sorozat fináléjához, és ez bizony azt is jelenti, hogy a humor kevesebb szerepet kap, de ez valamelyest így is van rendjén, hiszen a tét még mindig óriási. Talán az idő maga esküdött Rip Hunter és csapata ellen, és hiába minden tett a múltban és jövőben, a végzetet nem játszhatják ki – vagy mégsem?
London, 2166, ez az az év, amikor Rip Hunter kapitány elveszíti családját, amikor Vandal Savage meghódítja a Föld utolsó szabad városát, és ebbe az évbe repült el Gideon, hogy a végső csapást mérjék Savage erőire. Vandal egy bunkerban időzik, ám egy beszéd erejéig mégis kimerészkedik onnan, így a csapat azonnal le is csap rá, csakhogy ez a csapás közel sem úgy sült el, ahogy szerették volna, ráadásul a lázadóknak is komoly fejfájást okoztak ezzel.
Azonban mégsem lehet teljes kudarcként leírni az akciót, ugyanis Kendra észrevett valami apróságot, ami a javukra fordíthatja a harcot. Ennek elrablása közben azonban a tulajdonost is elrabolták, aki hatalmas Vandal Savage rajongó, azonban Snart megmutatta neki, hogy a szörnyetegek olykor igen sok alakot ölthetnek, és az igazság is távol áll tőlük.
Érdekes egy epizód volt a mostani, bár volt benne pár csavar, ezek mégsem nagy horderejűek (kivéve persze az utolsót), azonban mégis komoly problémákkal és dolgokkal foglalkozott. Martin reakciója a menekültekre, ahogy Jax döbbent tekintete is annyira megindítóra sikeredett, annyira megmutatta egy háború valódi veszteseinek életét, vagy a tenni akarás szűnni nem hagyó érzését, hogy elakadt a szavam. A tehetetlenséget Martinnak sikerült megfordítania, így ugyan javított a helyzeten, mégsem tett maradandót.
Snart már korábban megmutatta, hogy sokkal több van benne, mint azt első ránézésre gondolnánk egy bűnözőről, és hathatós beszéde, bizalma és tettei ezt végérvényesen bebizonyították. Egy szörnyeteg sokféle alakot ölthet, és még ennél is több aljas húzásra vagy hazugságra képes, ezt pedig nemcsak az új vendég, hanem Kendra is saját bőrén tapasztalhatta meg.
A nagy csata, vagyis csaták ismét lenyűgözőre sikeredtek, Atom harcát nem lehet emberi mértékkel mérni, a színek és az erő harca volt ez. Ugyanakkor a csapat is kitett magáért, mikor lecsapott a bunkerban, ahol egy új fegyver is bevetésre került, ami majdnem eldöntötte a legnagyobb harcot. A majdnem mögött komoly érzelmi zsarolás és egy összetört szív rejtőzik, és bár megértem döntését, talán rosszul döntött.
A Legends of Tomorrow utolsó jelenete pedig önmagáért beszél, a finálé közeleg, a végkimenetel biztosan durva, epikus és tragikus lesz egyszerre, a kérdés már csak az, hogy felkészültünk rá lelkiekben?
Szerző
