Nem ma játszottam már ezzel a játékkal, de még így is élénken élnek bennem a koleszos emlékek, mikor sötétben, a tv rideg fényénél játszottunk vele egész este, a nyugodtabb hangulatot olykor némi visítással kevert ordítással megspékelve. Hölgyeim és gyuláim, tessék felkötni a kényszerzubbonyt, beizzítani a hangyafocis tévét, mert most következik az Outlast.

Outlast1

Történetét tekintve úgy indít, mint rendes túlélő horror: egy oknyomozó riporter, bizonyos Miles bőrébe bújva elindulunk egy hírhedt és közismerten kétes üzelmeket folytató elmegyógyintézethez, bent azonban nem a szokásos őrültekkel találkozunk. Vér, belek, rombolás, kivégzett kommandósok – akikről eleinte gőzünk sincs, hogy miért vannak itt – aztán persze nagyon hamar belekerülünk az események sűrűjébe, ami szó szerint földhöz vágó egy élmény. Innentől persze elsődleges célunk a kijutás és az életben maradás, de eközben is van időnk felfedni a titkot, amit ez a hírhedten borzasztó épület őriz.

Outlast4

Ha nagyon rövid, tömör és lényegre törő akarnék lenni, röviden összefoglalnám annyiban a játékélményt, hogy egy-két kisebb szemöldökhúzogató dolog ellenére a mai napig imádom ezt a játékot. Ez nem is meglepő, tekintve azt, hogy minden egyes szeretett – bár legtöbb esetben csak erős B-kategóriás – horrorelemek megtalálhatóak benne: van itt melák mészáros, őrült doki, szintén agysebész vallási fanatikus meg úgy bárki, akinek csak egy kicsit sem szimpatikus a főhős: és akkor még a főbossról nem is esett szó.

Outlast3

A kamerás nézethez már hozzászokhattunk az áldokus horrorfilmek miatt, de így, hogy te vezeted a karaktert valahogy sokkal jobb hatást kelt parafaktor terén. Alig van pár helyen a hatalmas,de romos épületen belül világosság – aminek ilyenkor külön örül a gamer, mert addig sem fogyasztja a kamera az elemet, de a játékidő bő 80%-ban sötétben kell mászkálni, menekülni illetve elbújni a minket levadászni vágyók elől.

Outlast5

És számomra itt van egy pici szépséghibája a játéknak: én elhiszem azt, hogy az adrenalint az egekbe tudja emelni az, hogy futni kell be a szekrénybe valamelyik őrült elől, de azt nem tudom elhinni, hogy annyira kis nebáncsvirág a karakterünk, hogy egy vascsövet nem tud megragadni és azzal megvédeni magát. Mert az általános túlélési ösztön nem csak azt diktálja, hogy válj eggyé a csempével, hanem hogy végső esetben iktasd ki azt – aki téged kiakar iktatni. De az utóbbi opció nem szerepel a játékban, és ez azért hagy egy kis keserű szájízt.

Outlast2

De minden kisebb szépséghibája ellenére nem véletlenül szereti mindenki ezt a játékot: a helyszín és az azzal járó felfokozott hangulat eleve adott, az akciórészek pörgősek, a boss karakterek múltja (már aki hajlandó végignyálazni az összeszedhető kartonokat) is azért elég szépre sikeredett, úgyhogy emelem kalapom a játék készítői előtt.

 

Akinek még nem volt szerencséje ehhez a játékhoz – már ha még maradt ilyen személy a gamer társadalomban –, akkor annak ez egy kötelező kis szigorúan esti és csak barátokkal közösen űzött kis nyalánkság.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .