„Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?”
Olyan édes ez a történet, mint egy finom csoki: lassan olvadozik a krémes felszín, amíg el nem érsz a kissé fanyar töltelékhez, és a végén az ízek csodálatos harmóniája adja meg a tökéletes csokiélményt. Magával ragadó a története és a hangulata, Joanne Harris pedig istenien bánik a szavakkal. Egyszerűen imádom, ahogy lefestette a tájat, chocolaterie-t, a csokoládékat, az illatokat… hm, nyami.
A helyszín egy álmos, szürke kis falu, Lasquenet, ahol mintha megállt volna az idő, és a lakói is fásultak és boldogtalanok. Aztán megérkezik Vianne a kislányával, Anouk-kal, megnyitja a csokoládézóját, és megváltozik az élet. Előbb-utóbb mindenki benéz a varázslatos boltba, ahol Vianne hihetetlen érzékkel és némi kis boszorkánysággal rögtön ráérez arra, kinek mi a kedvence és mire van a leginkább szüksége. Csokoládézás közben pedig sokan feltárják a lelküket és megosztják problémáikat és érzéseiket a tulajdonossal, aki néhány igaz barátra is szert tesz. Na meg ellenségekre is, a falu megszállott, mindenre elszánt papja és egy részeges, erőszakos helybéli személyében.
A vízi cigányok megjelenése új, különleges hangulatot és izgalmakat hoz a történetbe, és természetesen újabb konfliktust is szül. És érkezésükkel a szerelmi szálak is elkezdenek szövődni.
A szereplők könnyen az ember szívéhez nőnek, de persze egyikük sem tökéletes, mindenki életében van valami keserűség, a legtöbbjük orvosolható egy kis édességgel és varázslattal. A sok finomság közt Vianne titkokat is rejteget, és a múltjával, az anyja emlékével és „örökségével” is próbál megbirkózni.
A mellékszereplők is alaposan ki lettek dolgozva, a kedvencem Armande, Vianne öreg és általában humoros, de néha mogorva barátnője. Igazán imádnivaló volt, a legtöbb vicces pillanatot neki köszönhetjük. De rajta kívül is számos érdekes karakter akad még Lasquenet-ben, szóval garantáltan nem lesz unalmas a hétköznapokról olvasni.
Reynaud atya – hősnőnk legfőbb ellensége – egy érdekfeszítő jellem: egyrészt szinte már fanatikus a hite, és jól akar cselekedni, másrészt viszont közben szörnyű dolgokat is tesz, amiket Istennek tetszőnek hisz. Az ő jelenlétével kapott egy plusz színezetet a könyv, hiszen a túlzásba vitt vallásosság könnyen veszélyessé válhat. Mellesleg roppant érdekes, ahogy a jelenetei ellenpontozzák Vianne független, szabad szellemét és azt a kis megmagyarázhatatlan, varázslatos „fűszert” a jellemében, ami annyira szerethetővé teszi. Én meg voltam győződve róla, hogy Reynaud nem beszélte a csokoládé nyelvét. Ó, ha tudná, miről marad le!
A könyv kap egy – szerintem – szép és nyitott lezárást, szóval részemről elégedett lennék a befejezéssel, de mint megtudtam, van két további kötet is. Én ugyan nem bánom, hogy visszatérhetek még a csokimennyországba. Ráadásul a Csokoládéból egy szintén csodásan csokis atmoszférával rendelkező film is készült Lasse Hallström rendezésében, Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. Utóbbit legalább olyan szívesen nézegetem, mint a chocolaterie kínálatát… na jó, még szívesebben, de nem ez az oka annak, hogy egyszerűen képtelen vagyok megunni a filmet.
Összességében ez egy nagyon hangulatos, nagyon franciás könyv, titokzatos mázzal leöntve és csokireszelékkel megszórva. Melegen ajánlom minden csokoholistának, és mindenkit kérek, hogy a könyv olvasásának idejére függessze fel a fogyókúrát, mert bűn lenne feláldozni az édes élményt. Minimum három tábla csokit javaslok az olvasáshoz, néhány bonbont és az évszaktól függően forró vagy jeges csokit/kakaót/kávét. Tessék ízlelgetni, habzsolni, olvasni!
Szerző
- Szerkesztő
