Ehhez is elérkeztünk: immáron vége a Trónok harca hatodik évadának. Bennem ugyan felemás érzelmeket hagyott az évad, ám az utolsó két epizód pozitív irányba billentette a mérleget!
Királyvár nagy eseménynek lesz tanúja: a Harcos Hit hét septonja ítéletet mond az anyakirályné, és a királyné öccse, Loras Tyrell felett. Az előkészületek sok odafigyelést igényeltek, ám aki a legtöbbet dolgozott, az kétséget kizáróan Cersei, aki egy olyan tervvel állt elő, amely megmentheti az életét, és amely örökre megpecsételheti a Hét Királyság sorsát. Azonban az anyakirályné nem számolt bizonyos veszteségekkel, és a mérhetetlen bosszúvággyal sem.
Danynek is komoly döntéseket kell meghoznia mielőtt elindul a Hét Királyság felé, de mindezt a nagyobb jó érdekében teszi, és hogy a számára oly becses emberek biztonságban legyenek a Rabszolga-öbölben. Ugyan Tyrion vigasztalja őt, és tanácsát ad, ám az ördögfióka mindig is jobb volt az elme játékában, mint az érzelmi viharokban, így bár megnyugvást nem tud adni, de támogatást, erőt és hitet igen. A Sárkányok Anyja pedig nehéz szívvel, kissé félve, de végre elindul azon az úton, amelyre évek óta készül, olyan szövetségesekkel az oldalán, amiről álmodni sem mert.
Havas Jon győzelme felszabadította Derest és Északot a Boltonok uralma alól, ám ehhez nagy szükség volt Sansára is. A Starkok pedig végre egyesülnek otthonukban, együtt néznek szembe az Északot és a világot meghódítani vágyó holtakkal. És bár nem tudják, legifjabb tagjuk is úton van haza, de még előtte egy titkot végre felfed, ami átírhatja a jövőt és a csaták menetét!
A Freyek immáron közösen ünnepelnek a Lannisterekkel, akik segítettek nekik visszafoglalni Zúgót. Walder Frey a szokásosan arrogáns stílusát hozza, ám Jaime Lannister a körmére koppint, és megmutatja neki, hogy nem csak a győzelem a fontos, vagy az áhított cél megszerzése, hanem a tapasztalat és a harcedzettség is. Bár ezek sem segítettek volna elkerülni azt a jövőt, ami a Vörös Menyegző megálmodójának jár!
Az évadzáró epizód igen lassan indult be, de ez előnyére vált: a klasszikus zenei aláfestés remek választásnak bizonyult, miközben a szentélyben gyülekeznek a Harcos Hit vezetői, vagy készülődik Tommen vagy Cersei. A finoman hömpölygő információk, a madárkák felbukkanása, és az első pillantásra jelentéktelennek tűnő mozdulatok akkor nyertek igazán értelmet, mikor már elkerülhetetlenné vált a végzet. A döbbenet pedig szerintem minden valamirevaló Trónok harca rajongó arcára kiült a döntő pillanatokkor.
Az igazi lúdbőrös pillantok mégsem a Lannisterekhez kapcsolódnak, hanem a Targaryenekhez és a Freyekhez. Dany áldozatot hozott, méghozzá olyat, amit csak egy igazi vezető tenne meg népéért, és ezzel együtt olyan jutalom is érte őt, melyet csak egy pók képes meggombolyítani. Walder Frey pedig ezúttal megtapasztalhatta mi is az igazi fájdalom és bosszú – a megkésett Walder Frey, aki sosem vett részt csatában, mégis mindent megnyert.
A hatodik évad ugyan még mindig hemzseg a kapkodástól és ugrálástól, de a széria készítői a végére szépen összeszedték magukat, és egy valóban koherens és egész történetet kreáltak a nézők számára. És most jön az igazi nehézség: győzzük kivárni a sorozat újabb, hetedik évadát!
Szerző
