thomaso.1

Név: Schrauf Tamás

Nick: Thomaso; DrAlt

Facebook oldal: https://www.facebook.com/dralth

Csillagjegy: Nyilas

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: nyomtató operátor

Kedvenc film és sorozat: sok van, de Pókember 2, Egy Rém Rendes Család J

Kedvenc videójáték: Sims 2, Guild Wars 1-2, Euro Truck Simulator 2

Háziállat, kiskedvenc: Jelenleg sajnos nincs L

 

Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne?

Még a legelső conomon kezdtem, akkor szimplán csak meg akartam örökíteni magát a rendezvényt. Ezt később is folytattam, csak egyre jobban figyeltem a cosplayesekre, lenyűgözött, hogy mi mindenre képesek. 2010-ben voltam az első külföldi conon, a londoni EuroCosplayen. Visszatérve láttam, hogy a kis kompakt gépem mennyire alkalmatlan, mennyi kép lett rossz. Akkor elgondolkodtam, hogy ennek így nincs értelme és rájöttem vagy abbahagyom, vagy komolyan veszem. Vettem egy Pentaxot és elkezdtem jobban figyelni a képekre, háttérre, beállításokra. Majd egyre inkább a cosplayesek felé fordultam.

Milyen volt az első conod?

2006 tavasz, Millenáris – vagyis „ősconos” vagyok J. Több, mint 2 órát álltam sorba… Addig csak kisebb Star Trek conon voltam. Lenyűgözött az a rengeteg ember, mind egy dolgot szeret, egy a hobbijuk. Remek volt az érzés, és a hangulat.

A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

Szerencsére normálisan, nincs gondom. Magával a fotózással legalábbis, az Animeconokat, cosplayeseket sajnos nem mindenki érti. De mivel mindenkinek megvan a maga hobbija, amire pénzt költ, időt áldoz, így nincs ezzel gond. Ez az én hobbim, én ezt szeretem.

Van tervben, hogy egyszer te is jelmezt öltesz magadra?

Én tisztelem azokat, akik beöltöznek, ki mernek állni a színpadra, elmenni conra annyi ember közé… Én ezt nem tudnám megtenni ilyen szinten.
Igaz, most tavasszal poénból „beöltöztem” egy háttérkarakternek, én voltam az iskolai Fotóklub elnöke. De én szívesebben maradok a fényképezőgép másik oldalán.

thomaso.3

Vannak kedvenc beállításaid, kompozícióid?

Nagyon szeretem a portréképeket, arcképeket, az érzéseket elkapni. De ezen kívül nagyrészt karakterhez kötött, hogy éppen mi a jó, mi tetszik, milyen beállítás a jó. Szeretem még a hirtelen elkapott, a nem beállított képeket, amikor a cosplayes nem készül rá, a „lesifotókat” (természetesen figyelve a privát szférára!)

Mit preferálsz inkább, a rendezvényeket vagy a photoshootokat?

Ma már a photoshootokat. Őszintén szólva, tíz éve járok már conokra, nem tud újat mutatni. És nem követem a mai sorozatokat, trendeket, stb. Egy con már nem érdekel, de egy-két jó kép, cosplayes, egy jó fotósorozat az, ami tetszik, és amit szeretnék.
Conon ráadásul sajnos fotózásra kevés a lehetőség, sokan vannak, más is szeretne képet, a cosplayes siet és nem ér rá (egy szempillantás alatt képesek eltűnni…)
Jobban szeretem, mikor van idő és hely beállításra, pózokra, lehet ötletelni, stb.

Van valamilyen vicces vagy meghökkentő fotós történeted?

Nehéz választani a nem kevés közül.

Az egyik meghökkentő, hogy az egyik hazai conon egy kislány valamiért velem akart egy közös képet, míg a holland conon egy maid cosplayes egy közös szelfit kért J
Egy barátomat megkértem, hogy segítsen gyakorolni, jöjjön el egy fotózásra hozzám. Pont egy con után voltunk, elkezdjük, majd pár kép múlva szünet, mert lemerült az elem… Csere, majd ismét pár kép múlva lemerült az az elem is… Szerencsére siker volt, de az indulás nem egyszerű.
Az egyik conon elkezdtem egy molinó előtt fényképezni egy-két cosplayest, fél óra múlva már konkrét sor állt, akik oda vártak. Sok fegyveres is volt köztük, és nem papírmaséból készült, én meg rendszeresen kértem valamilyen fegyverkitartós/emelős vagy „rám támadós” pózt, ami nem egyszerű, plusz más pozícióra, beállításra, időre volt szükség. A végén már kezdtem félni, hogy csoportosan fognak ténylegesen rám támadni J

Miként változtatott téged meg a fotózás? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Szerintem van hatása. Máshogy nézi az ember a dolgokat, jobban figyel az ember a részletekre, észrevesz olyan dolgokat, amiket mások nem annyira. Sokszor látok utcán, utazás közben dolgokat, helyzeteket, embereket, amiket szívesen lefotóznék, amik korábban nem tűntek fel.

Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?

Talán maga a közösség. Bár vannak csoportosulások, versenyhelyzet miatti ellentétek, de az, hogy akár fotós, akár cosplayes, egy kör, egy hobbi, akár itthon, akár külföldön, nemtől, nyelvtől függetlenül ismeretségek, barátságok alakulnak ki, az remek érzés.

thomaso.2

Szereted, ha a cosplayesek maguktól kérne tőled képet, vagy inkább te szeretnél válogatni a jelmezek között?

Mindkettő (bár sajnos ritka, amikor engem kérnek meg – én vagyok az, akit ismernek arcra és névre, de a kettőt nem tudják összerakni J ).

Vannak cosplayek, amik tetszenek, legyenek bonyolultak vagy „szekrénycosplayek”, art alapján készített vagy original, férfi/nő, kinézet, mindegy, ha tetszik, akkor én szeretnék képet.
Az meg minden fotósnak jól esik, ha megkérik egy-két képre, ha rá gondolnak, vagy esetleg konkrétan megkeresik. Szeretném elérni én is ezt a szintet.

Van olyan karakter, akit mindig is lencsevégre akartál kapni, de ez idáig nem sikerült?

Vannak kedvenc karaktereim, de annyi jó karakter és cosplay van, hogy nem igazán; inkább cosplayes akad ilyen.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .