Bár a Tomb Raider széria minden egyes darabját (igen, még az Angel of Darkness-t is) szeretem, ez az egy különleges helyet foglal el szívemben, már csak azért is, mert ez volt az első Tomb Raider, amivel játszottam. De csapjunk is a T-Rex-ek meg az életre kelt kőszörnyek közé, jöjjön a Tomb Rider III.
A történet szerint még az ősidőben egy különös meteor csapódott a földbe, elpusztítva az akkori élővilágot. Később kutatók az Antarktiszon végzett fúrások közben érdekes, és persze koránt sem odaillő dolgokat fedeznek fel. Eközben Lara még Indiában van egy ásatás miatt, ahol azonban oda egy rivális is becsatlakozik, így hősnőnknek nincs más lehetősége, mint átüldözni őt a dzsungelen, ősi templomokon kereszetül, míg végre el nem kapja.
Az igazi cselekmény persze innen indul be igazán, hiszen itt kapjuk meg a legfőbb információt a korábban már látott meteoritról és a belőle készült négy mágikus ereklye erejéről – amik egyenként is hatalmas bajt jelentenek a világra, nemhogy együtt. Így hát be kell járnunk Londont, a Csendes-óceáni szigetvilágot, és még az 51-es körzetet is.
Így visszatekintve eléggé vicces, hogy a történetről írok, mert nagyjából hat éves gyerekként és zéró angoltudással kicsit sem tudta felkelteni az érdeklődésemet a történet, helyette csak mentem előre és gyilkolásztam le mindent, ami engem akart hűvösre tenni. Mostanra azonban már benőtt a fejem lágya és nagy öröm úgy végigvinni a Tomb Raider III-at, hogy értem is miről szól. Maga a fő story-mód még mígy is több mint tíz évesen is képes szórakoztató és izgalmas helyzetekkel előrukkolni (szemét dinók), valamint a széria újabb darabjai után jól esett egy kis nosztalgia. A nosztalgia 98-as grafika is csak erősíteni tudja, ami az újabb kor vivmányaihoz szokott szememnek először még zavaró volt, aztán – úgy a második percet követően – már ismét ugyanazzal a gyermeki szeretettel viszonyultam a játékhoz.
A fővonal mellett persze ott a van a kis külön játéknak, vagy sokkal inkább előkészítőnek szánt minijáték, ahol a Croft Mansionban rohangászhatunk fel-alá, az edzőpályán ugrálhatunk időre, és közben persze megfejthetjük a saját házunk rejtélyeit – meg a minden lében kanál komornyikot bezárhatjuk a fagyasztóba.Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki ezt megtette.
Mint a legtöbb régi darabjának a Tomb Raiderben, ennek is csak eg optikai tuning kellene (meg esetleg egy kis arzenál bővítés), és vinnék, mint a cukrot. A Tomb Raider III nem véletlenül az egyik legnépszerűbb játék a TR univerzumából, csak annyi a baj vele, hogy mai generáció legtöbb képviselője nem lenne hajlandó játszani vele az “old-school” címke miatt. Pedig ilyenért sosem szabad mellőzni egy játékot, pláne ha a Tomb Raiderről van szó.
j
Szerző
One thought on “A T-Rex és a meteor nem barátok – Tomb Raider 3”