„– Nehogy azt hidd, hogy ezentúl megmondhatod nekem, mit csináljak, Dwyer.
Felbandzsítottam rá.
– Eddig is megmondtam, legfeljebb nem vetted észre.”
Ritkán olvasok magyar szerzőktől, de Vivien Holloway egyike a keveseknek, akiknek nyugodt szívvvel nyúlhatok a könyveiért, mert biztos lehetek benne, hogy nem fogok csalódni. Az izgalmak és az érdekes történet mellett a remek humor is garantált.
A Végtelen horizont egy posztapokaliptikus világban játszódó steampunk regény, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, és az emberek légjáró hajókkal biztosítják a kereskedelmet. A főhősnő Becky Dwyer egy tehetséges műszerészlány, aki szinte egész életét a nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte a szülei korai halála után. Becky tökéletesen elégedett az életével, Duke hajójának legénységét a családjaként szereti, és nem is szeretne változtatni semmin. Három évvel ezelőtt azonban alkut kötött a Hydra kétes hírű kapitányával, Nick Mattockkal, és elérkezett az ideje, hogy a férfi behajtsa rajta a tartozását. Becky világa egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll, ahogy egyre távolabbra kerül az otthonától egy olyan legénység tagjaként, amelynek nagy része hajdani kalózokból áll. A lány mindent megtesz azért, hogy hazajusson a nagybátjyához, de hamarosan rá kell döbbennie, hogy ez nehezebbnek ígérkezik, mint gondolta. Nem elég, hogy Nick minden lépését szemmel tartja, hamarosan új, veszedelmes ellenségekre is szert tesz, ezzel pedig az ő és szerettei élete is veszélybe kerül.
Esküszöm, hogy nem fizetett le az írónő, hogy éltessem a könyvét, de tényleg minden megvan benne, ami egy szórakoztató, izgalmas történethez kell. A karakterek jól ki vannak dolgozva, Becky szerethető főszereplő. Persze volt néhány pillanat, amikor szívesen figyelmeztettem volna, hogy hülyeséget csinál, de alapjában véve igazán megkedveltem, és szuperül helytállt a sok férfi között. Természetesen nem mehetek el szó nélkül Nick mellett, akinek a személyében kislányos rajongásom legújabb tárgyát köszönthetem. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert nem elég, hogy egy igazi rosszfiú, de meglepő mélységekkel is rendelkezik, amik egy plusz árnyalatot adnak hozzá a személyiségéhez.
A másik kedvencem Duke volt, Becky nagybátyja. Olyan különleges és szép volt a kapcsolatuk, tényleg egy igazi apafigura volt a lány életében. Összességében elég sok megpróbáltatás érte, de reméltem, hogy ó véget fog érni számára a történet.
Nem fogok minden egyes szereplőt egyesével felsorolni, de tény, hogy sok érdekes karakter van még a Hydra fedélzetén. Nem beszélve a főgonoszról, akivel kapcsolatban ugyan nem nehéz rájönni egy csavarra, de ettől csak még gonoszabb és érdekesebb.
A cselekmény végig érdekfeszítő marad, bár őszintén bevallom, kicsit elvesztettem néha a fonalat, amikor Becky megszerelt valamit a hajón, és ez részletezve volt, de ezt a saját hiányosságaim számlájára írom. Mint már említettem, nagyon sok humoros rész is van a könyvben, ami részben hősnőnk E/1-es narrációjának, részben a párbeszédeknek köszönhető.
Természetesen itt sem marad el a romantikus szál, de egyáltalán nem hangsúlyos, nem ez a fő történetszál. Őszintén szólva én még többet is elbírtam volna belőle, annyira jól működött a kémia a szereplők között, de még így is tovább fogok emlékezni rá, mint sok, romantikusnak elkönyvelt vacak kapcsolatra.
Szóval ha valaki, aki izgalomra, humorra és egyedi világfelépítésre vágyik, akkor nyugodt szívvel nyomnám a kezébe ezt a könyvet. Ha jól tudom, nem lesz folytatása – bár én el tudnám képzelni -, de nem is kell, nagyon jó kis befejezést kap, pont ilyet képzeltem volna el. És őszintén szólva jó néha olyat olvasni, aminek nem kell még éveket várni a sokadik részére.
Szerző
- Szerkesztő
