Az Amazon egy igazán egyedi hangulatú krimisorozatot hozott össze, amely már az első epizóddal megfogta magának a nézőt. A Bosch ebből a szintből pedig nem adott alább a második évadban sem, megmutatva, hogy az igazán jó krimikre még mindig vevők a nézők, és szomjazzák az újdonságot a sok Helyszínelők és társaik ellaposodott világa után.
A hosszabb pihenő után Harry Bosch (Titus Welliver) visszatérhetett a Los Angeles-i rendőrség kötelékébe, mint gyilkossági nyomozó, azonban amíg ő távol volt, társa, Jerry Edgar (Jamie Hector) új társat kapott, amit Bosch kissé kakaskodva vett tudomásul. Azonban főnöke, Grace Billets hadnagy (Amy Aquino) gyorsan helyrerakta beosztottjait. Bosch-nak nem sok ideje maradt a visszarázódásra, mivel egy szövevényes gyilkossági ügybe bonyolódott, ahol a szálak az örmény maffiáig, a Las Vegas-i póker világig, illetve korrupt zsarukig érnek.
Ahogy Bosch és társa egyre mélyebbre ássa bele magát, egyre közelebb érnek egy olyan FBI nyomozáshoz, ami talán veszélyesebb végeredménnyel zárulhat, mint a maffia szokványos eszközei. Azonban mikor Harry családját, volt feleségét, Eleanort (Sarah Clarke) és közös lányukat, Maddie-t (Madison Lintz) is eléri a bosszú, akkor a nyomozó mindent megmozgat, hogy biztonságba tudhassa őket, még akkor is, ha az illegálisnak minősül. És ha mindez nem lenne elég, felbukkan egy régmúlt árny, aki belepiszkált egy lezáratlan aktába, ami talán a megoldást is elhozza az anyját oly’ korán elveszett fiúnak, akiből azóta nyomozó lett.
A Bosch egyedi hangulatát nagyon ügyesen támogatja a kevés epizódszám, illetve az egy nagy fő szál állandó jelenléte. Ugyan akadnak kisebb bűnesetek, de nagyjából mind a nagy egészhez tartoznak, így tényleg részről részre kerülünk közelebb a megoldáshoz – vagy olykor távolabb kerülünk tőle. De pont ezek azok a technikák, amik annyira élvezetessé teszik a történetet, hiszen nem lehet mindig egyenesen, töretlen erővel a cél felé haladni, néha akadnak buktatók és hátralépések is.
A széria remekül ötvözi a nyomozó magánéletét a munkájával, pontosan annyit látunk a kapcsolatából a volt feleségével, ami kell a személyiségének megismeréséhez. Ráadásul a szokásos „elváltunk ezért utállak”-vitákat kihagyták, helyette kaptunk egy működő kapcsolatot, ahol kölcsönösen tisztelik egymást, és felnőtt módjára meg tudták és tudják beszélni problémáikat. Nem is emlékszem mikor láttam olyan sorozatot, ahol az elvált pár ilyen jól kezelte a szituációt – példa értékű ez, nem csak a tévében.
A sci-fi rajongók kedvében járt ezúttal az évad, hiszen az áldozat özvegyét ezúttal Jery Ryan alakított, aki mesterien jól bánt szerepével, egyszerre volt reszkető kismadár, aki védelemre és segítségre szorul, miközben egy okos és ravasz nőszemély, aki pontosan tudja mit akar, és ehhez mit kell tennie. Miközben a nyomozás olyan hajtűkanyarokat tartalmaz, hogy nemcsak a nézőnek nehéz követnie, de még a nyomozóknak is.
A Harry Bosch egy remek krimisorozat, amit a műfaj kedvelőinek érdemes néznie. A harmadik évad már berendelésre került, legnagyobb örömömre!
Szerző
