Kellett egy kis idő mire elkészül a Tremors folytatása, de 1996 megadta a következő lépést, mind történetben, mind a drabálok evolúciójában. Hölgyek és vaktyúkok, íme a Tremors 2 – Ahová lépek ismét szörny terem.
A második rész jó pár évvel az első cselekménye után fel a fonalat. Val már kikerült a képből (így a filmből is), és Earl-nek egyedül kell tengetnie strucctenyésztő mindennapjait. Ám egy nagy egy fiatal és mindenre elszánt srác, Grady (Chris Gartin) ellátogat hozzá, hogy megbízói érdekében meggyőzze a makacs férfit, hogy segítsen kiirtani egy drabálbandát megy olajfúró területén. Miután megismerkedik a kisebb ottmaradt és még élő csapattal, Earl neki is áll kipusztítani a drabálokat a régi módszereket alkalmazva, ám ő egyedül nem lesz elég ehhez a munkához, így felhívja mindenki kedvenc militarista nagyágyúját, Burt-öt, hogy segítsen. Persze egyikük sem számít arra, hogy a drabálok nem csak, hogy megint nagyon hamar tanulnak el dolgokat, de az evolúciójuk is tartogat némi kellemetlen meglepetést hőseink számára.
A második nagyjából azt hozta, amit elvártam tőle. Drabálok, menekülés, robbantás – és persze a kötelező töltelékkarakterek gyors hullása. A lények evolúciója (valamint a röviden felvázolt eredettörténetük) viszonylag jól beleillik a képbe, és csak annyi kérdésem lenne, hogyha ezek a lények jóval öregebbek a dinóknál, akkor eddig hogy maradtak rejtve az emberek (és persze e fejlődő technika) szeme elől? A “vaktyúk-ok” léte, és speciális érzékelésükre azonban nem lehet panaszom. Kissé buta, de butaságból félelmetes dolgokat művelő lények – egy bajom van velük, hogy sokkal könnyebb elintézni őket, mind a föld alatti verziójukat.
A szereplők felemás alakítást hoztak: az Earl/Burt kombóval semmi gond nem volt, ellenben a folyton a plafonon pörgő Grady vagy a kötelező női karakter Kate (Helen Shaver) már közel sem voltak annyira érdekesek. Az érzelmi húr kártyák ellenben jól kilettek játszva: egyrészről ott van a közel megcsömörlött Earl, aki bár korábban hatalmas tettet vitt véghez, nem ő aratja le annak a gyümölcsét. Mellette ott van a szintén zsákutcába tévedt Burt, akit elhagyott militarista felesége Helen – és csak egy drabálisan nagy probléma tudta előcsalogatni a bunkeréből.
Tehát, mi is az, amit a Tremors 2-től kapunk? Némi horror, őskövület evolúció, némi romantika meg humor – mindezt jól elosztva a játékidőn belül. Valamennyire megtudom érteni, hogy S.S. Wilson miért nem rajong annyira ezen alkotásai iránt, de azt el kell ismerni, hogy mégiscsak letett valamit az asztalra velük.
Szerző
