Eléggé tartottam a Ne szórakozz Zohannal! című Adam Sandler műtől, látván az utóbbi évtized filmes termését az úriembertől, azt hiszem joggal. Viszont a mozi igencsak meglepett, sőt, Sandler is, aki ezek szerint tudna színészkedni meg írni is, ha akarna – és jó lenne, ha akarna.
Zohan (Adam Sandler) hazája legjobbja, a szuperkatona, a nők bálványa, szülei büszkesége, aki mindig kézre keríti a gonoszt, és ott segít, ahol tud. Azonban ezt hazája, Izrael erőteljesen ki is használja, mikor minden alkalommal elfogatja vele a pakisztániak szuperkatonáját, Fantomot (John Turturro), amiből már Zohannak kezd egy kicsit elege lenni. Szeretne végre saját életet, döntést az ügyeiben, nem pedig azt, hogy a kormány bármelyik pillanatban felbukkan, neki pedig el kell dobnia minden tervét. Zohan féltve őrzött, és dédelgetett álma, hogy híres fodrász legyen, aki bárkit szépé varázsol, de mikor ezt közli szüleivel, ők kiröhögik. Ezért a szuperkatona úgy dönt, eljátssza halálát, és ismeretlenként Amerikába szökik.
Azonban az ismeretlenségnek megvan az az átka, nos, hogy nem ismeri senki, így az általa kiszemelt szalonban azonnal el is utasítják. Pénz, kapcsolatok és barátok híján pedig nem könnyű boldogulni egy olyan városban, mint New York. De itt is akadnak rokonlelkek, akikkel Zohan hamar összebarátkozik, állást szerez (bár közel sem olyat, mint amilyenre gondolt), és rájön arra, hogy lehet élni ellenségeskedés nélkül is. Azonban a múltja elől senki sem menekülhet, és Zohant itt is utoléri az, ami elől elmenekült hazájából.
Első hallásra igen gyengének tűnik a film leírása, és az alaptörténet valóban sablonos is, azonban az erős szarkazmus, a karikatúra, a kiszólások és a túlzó és sarkított példák egy igen okos és rendkívül vicces művé varázsolják a Ne szórakozz Zohannalt. Adam Sandler nem kíméli egyik ország lakóját sem, így mind az izraeli, mind a palesztin félnek kőkeményen beszól, teszi mindezt úgy, hogy megmarad egy bizonyos határon belül. A film egyik fontos mondanivalója a békés egymás mellett élés lehetőségének felvetése és bemutatása.
Zohan bár mindenben tökéletes, mégis komplexusokkal küzd, amire rátesz a szülők általi el nem fogadás, ezzel pedig a film tökéletesen megmutatja, hogy senkit sem ismerhetünk igazán, és talán a bálványunk is küzd saját félelmeivel. Ráadásul megmutatja, hogy milyen ártó tud lenni, ha valaki szenvedélyét nem csak nem veszik figyelembe, hanem meg is alázzák miatta – erre volt drasztikus, és persze kissé túlzó reakció a halál eljátszása.
Adam Sandler természetesen ebben a filmben is barátaival közösen „alkot”: John Turturro, Rob Schneider, de még Chris Rock és Kevin James is felbukkannak. Számomra mindig imponáló, ha egy baráti társaság annyira összetartó, és annyira élvezi a közös munkát, hogy ha nem talál erre alkalmat, akkor csinál.
A Ne szórakozz Zohannal! egy vicces film, ami csak néhol alpári, ugyanakkor kemény mondanivalójával és hatalmas szívével mindenkinek erősen ajánlott!
Szerző
