Bizony, egy rövidfilm is felkerült a listára. Persze ez nem véletlen, hiszen az orosz kísérlet már körbejárta az egész internetet. Ezek után nem csoda, hogy valaki megfilmesítette, mi pedig még lelkesen meg is nézzük az eredményt.
Adott egy nem teljesen normális doki, aki a szovjet katonák erősítésén dolgozik, akinek támad az a nem teljesen ép ötlete, hogy mennyivel hatékonyabbak lennének a katonák, ha nem aludnának. Mindezt persze nem árt letesztelni sem – ezen a ponton legalább nem nézzük teljesen hülyének a dokit, mivel rájött, hogy ez annyira nem jó a szervezetnek. Három bátor „jelentkezője” – valójában az állam ellenségei – akad a feladatra, akiket egy szobába zár, ahol gáz segítségével ébren tartja őket folyamatosan. Kezdetben még hőseink ismerkednek, az első néhány nap még nem igazán viseli meg őket. Ahogy telnek a napok, úgy azonban már kezdenek meglehetősen hisztisek lenni. Na, és ami a hisztin túl van, na az már az igazi borzalom.
Habár az eredeti történet nem pontosan így szólt, de tekintetbe véve, hogy ez egy rövidfilm, megbocsátjuk, hogy kicsit megkurtították itt-ott. Eredetileg ugyanis a katonák kínoztak ezzel öt hadifoglyot a legenda szerint. Az első öt napban még jól bírták a dolgokat, majd utána jött lassan az elmebaj, az öncsonkítás. Ez nem az blog, ahol én mindezt ki fogom részletezni, mert szeretünk korhatárosak lenni, de ha valaki nem ismeri még, de szeretné, az tegyen egy látogatást a Creepypastánál. Minden esetre ha végigolvassátok, akkor biztos, hogy ezentúl imádni fogjátok az ágyatokat és a benne való alvást.
Több okból is beesett ez a film a listára a rövidsége ellenére. Az egyik teljesen egyéni ok, míg a másik sokkal globálisak. Tudni kell rólam, hogy gyerekkoromban egészen sajátos felfogásom volt a takarodóról. Mivel féltem a sötétben, meg voltam róla győződve, hogy valami baj fog történni, amennyiben nem alszom el este pontban nyolckor. Ennél fogva elég komoly pánik uralkodott el rajtam, amikor kábé nyolcévesen egyszer nem tudtam aludni és este tízkor remegve ácsorogtam édesanyám szobájában, hogy na, most mi lesz. Valójában elképzelésem sincs, hogy mitől is féltem egész pontosan, de azt tudom, hogy nagyon. A másik ok pedig egyszerűen annyi, hogy ez az egyik legnépszerűbb legenda, ami a neten kering, sokaknak kifejezetten a kedvence. Nem egy klasszikus tábortűzi rémtörténet, de azért valószínűleg ott is szívesen elmeséli az ember. Persze mindez nem véletlen, hiszen itt most nem arról van szó, hogy egy elmebeteg hogy kaszabol le másokat, hanem hogy mire képes a saját testünk és elménk, ha szélsőséges körülményeknek tesszük ki. Egészen ijesztőek vagyunk, nem?
Jelzem, én még azért remekül alszom és a film jó kis darab. Ezt a példányt nyugodt szívvel adnám bárkinek a kezébe, aki szereti az ilyesmit és nem fél egy kis alternatív önismerettől. És még a lelkem is megvan!
Szerző
