Nem tudom, hogy van-e még az A+-on, esetleg az Animaxen nevelkedett animések közül, akinek a Bújj, Bújj, szellem! okozott kellemetlen álmokat. Ha a Bátor a gyáva kutya volt a rajzfilmes horrormesénk, akkor a korai animék közül csont nélkül ez a darab vitte a prímet. Fiúk, lányok és túlvilági lények. Naplót a kézbe, jön a Bújj, Bújj, szellem! avagy leánykori nevén Gakkou no Kaidan.

Bújj bújj szellem1

Főhőseink egy testvérpár Satsuki és Keichiro, akik özvegy apjukkal visszaköltöznek abba a városba, ahonnan szüleik származnak. Már az első iskolai nap sem sül el jól, ugyanis a háikedvencük, a Maya nevű macska berohan a régi iskola épületbe, ahová rajtuk kívül még betér Satsuki két osztálytársa Reo és Hajime, valamint egy idősebb lány, Momoko. Ők öten első kézből tapasztalják meg az épület szellemeinek , azon belül is a legerősebbnek, Amanojakunak az erejét, aki azonban sikerül elűzni az anyjuk által Satsukiékra hagyott napló segítségével – ám van egy kis bibi.
A mogorva szellem megszállta Mayát, mivel környékbeli építkezések miatt a szellemeknek nincs hova visszatérnie aludni, és a kiűzés csak akkor lehetséges, ha az iskola összes szelleme aludni tér. Hőseinkre tehát nem kisebb feladat hárul minthogy minden szellemet lenyugtassanak a régi iskolában.

Bújj bújj szellem4

Ahhoz képest, hogy ez egy gyerekeknek szánt horror (igen, a japánoknál létezik ilyen), vannak benne olyan részek, amit már azért nem nagyon nézetnék meg egy kisebb gyerekkel: ilyen a Zongora szelleme, Szellem az éterben vagy a Házi nyúlra nem lövünk. Bár a többi is hasonlóan ijesztgető, ezek a darabok azért különösen erősen képesek hatni a gyerekekre. Ezt anno valószínűleg a készítők is érezhették, ugyanis eredetileg huszonegy részes lett volna a sorozat,
de a kuchisake-onna (felmetszett szájú nő) epizódot végül nem sugározták – mert állítólag túlzottan is ijesztőre sikerült. Legalábbis akkor ijesztőnek hatott. A mai animések már jóval durvább és véresebb horrordarabokkal (Corpse Party, Higurashi) szembesülnek, hogy ezek mellett a Bújj, Bújj, szellem! szinte eltörpül.

Bújj bújj szellem2

Ami azonban még egy jó pont a Gakkou no Kaidan oldalán, hogy sok lényt emel ki a japán folklórból: először ott van Amanojako, a Piros kéz-Kék kéz vagy a Yuki-onna. Régiek mellett természetesen ott vannak a különféle városi legendák szellemei (Hanako, Fejnélküli Motoros), innen azért látszik, hogy nemcsak a totális rémületkeltés volt az alkotók célja, hanem az is, hogy a gyerekeket óva intsék a veszélyes helyektől vagy a késői barangolásoktól. Egy személyes kedvencem azonban Yamime (sötét szem) azonban kitalált szellem, ugyanis ő nem urban legend (nem összekeverendő Te no Me-vel), de a folklórban sem találkozni hasonló erejű szellemmel. Annyi biztos, hogy rendkívül erős, ha még Amanojaku is kétszer meggondolja vele a harcot.

Bújj bújj szellem3

A grafika nem vészes (bár meglátszik rajta a kora), a szinkronra ellenben azért néha mérges vagyok. A stáb jól lett összeválogatva, csak nagyon érződik az, hogy a Bújj, Bújj, Szellem! egyike a legkorábban leszinkronizált sorozatoknak, és még itt előfordulnak kisebb-nagyobb hibák. Az opening/ending pedig azok közé a darabok közé tartoznak, amiket még évek múltán is jó hallgatni.

Bújj bújj szellem5

A Bújj, Bújj, Szellem! egy régi jó sorozat, bár mai szemmel már cseppet sem ijesztő, és vannak vele problémák, de ezektől függetlenül egy szellemes kis sorozat,ami megérdemli a szeretet és jó rá nosztalgiázva tekinteni.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .