never_let_me_go Még régebben mutatta a barátnőm ezt a filmet, de egyszerűen annyira bénának találtam, hogy végig se néztem, és közben sem figyeltem oda. Most a cikk kedvéért végre figyelmesen újranéztem, és el kell hogy mondjam, változott a véleményem.

Három főszereplőnk, Kathy (Carey Mulligan), Tommy (Andrew Garfield) és Ruth (Keira Knightley) egy tipikus angol bentlakásos iskola diákjai, amiről hamarosan megtudjuk, hogy egy olyan intézet, ahol klón gyerekeket nevelnek tulajdonképpen két lábon járó szervdonornak. Ez ugyanis egy párhuzamos valóság, ahol 1950-re már a csúcsán az orvostudomány, és a szervdonoroknak köszönhetően a legtöbb betegség gyógyíthatóvá vált. Kathy elkezd barátkozni a furcsa, magára hagyott Tommyval, egymásba szeretnek, de Kathy barátnője Ruth rányomulva a fiúra lecsapja őt a lány kezéről, mindezt harmadik osztályos korukban.never-let-me-go_hi-res_still_008_-_576

Később, miután befejezik az iskolát, mindhárman elkerülnek egy tanyára, ahol más klón fiatalokkal élnek együtt, de már elmehetnek néha a valódi emberek közé. Ruth és Tommy még mindig együtt járnak, Kathy-t pedig ez nagyon frusztrálja, és ez frusztráló helyzeteket szül. Mikor már megelégeli a többiek enyelgését, gondozónak jelentkezik, azaz olyan klónok ápolója lesz, akiknél már megkezdődtek a szervátültetések. A nagy többségük az első két műtétet egész jól bírja, a harmadik után viszont “megszűnik”. Évek múlva persze újra összehozza a három jó barátot a sors, tovább nem mesélem, de biztosan van sejtésetek, mi következhet, már a szerelmi háromszöget illetően.
never-let-me-goTe jó ég, mennyire rettenetes ez a film! Tényleg megváltozott a véleményem. Most már nem csak azt gondolom, hogy béna, hanem egyszerűen borzasztó is. Egy nagyon érdekes, kényes témát vázol fel, mégsem kezd vele semmit, mert az egyetlen fontos dolog benne a szerelem. Terjeng a klónok körében egy olyan pletyka, hogy ha ketten igazán szeretik egymást, akkor kérhetnek pár év haladékot, mielőtt megkezdik a szervátültetéseket. Ez körülbelül az egyetlen törekvés, amire bármelyik szereplő gondol. A szerelem miatt kicsit elnyújtanák az elkerülhetetlent, de egy karakter sincs benne, akit zavarna, hogy fagyasztott húsként van tartva.

Amikor a tanyán élnek, elmehetnek bárhová, de estére haza kell érniük, és egy lecsippantós karkötővel jelezni, hogy visszajöttek. Felvetnék egy kérdést: És ha nem mennek vissza, akkor mi van? Van egy klónrendőrség, aki összeszedi őket? Mert nem derül ki. Gyerekkorukban pedig nagyon vigyáznak az egészségükre, nem lehetnek dohányos felnőttek közelében, és a nővérek már egy horzsolásos arcú gyerek láttán is sápítozni kezdenek. És ha tini korukban, mikor azt csinálnak amit akarnak, nekiállnak inni, dohányozni vagy drogozni, hogy alkalmatlanná váljanak a szervátültetésekre? Ez érdekes módon a film világában még senkinek nem jutott eszébe. Mert itt semminek nincs létjogosultsága, csak a szerelemnek. Az tök rendben van, hogy hamar meg fognak halni, és előtte is csak erre vannak nevelve, de ha a szerelemről van szó, akkor az mindent legyőz, még a csúnya műtős bácsikat is elhessegetheti néhány évre. Komoly erkölcsi kérdések vetődnek fel a nézőben, amikre a film nagy ívben tojik.ne-engedj-el-27419

Foglalkozik viszont a szexualitás témájával, körülbelül olyan hangnemben, mint egy olyan felvilágosítóórát tartó védőnő, aki haverkodni akar a tinikkel. Amikor a filmben erről van szó, az annyira bizarr és hülye módon van megoldva, hogy elképesztő.

Végül is, pocsék a sztori, ám lehetnek izgalmasak a karakterek. De nem azok. Egyrészt mindegyik úgy viselkedik, mintha teljesen fogyi lenne, nem tudnak úgy megszólalni, hogy ne gondoljuk róluk, hogy nincs ki mind a négy kerekük, de még a párbeszédek is úgy vannak megírva, hogy csak arról beszélgetnek, amiből valami történetet előrevetítő információ kiderül. De nem ám olyan természetes módon, ahogy a való életben, hanem állati erőltetetten. “Most mondok valamit, ami totál nem tartozik ide, csak hogy a néző megtudja, hogy ilyen is van…” kaliberű mondatokból áll az egész.

És ha már a szerelemre van az egész kiélezve, akkor legalább az érdekes? Hát nem! Kathy és Tommy elvileg halálosan szeretik egymást, de mikor is történt ez a nagy szerelem? Voltak vagy nyolc évesek, néhányszor együtt lógtak, majd egy irigy, számító kis másik nyolcéves lenyúlta a barátnője “pasiját”. Annyira komolytalan az egész, hogy hiába az a nagy hétmérföldes szerelem, amiről az egész szól, én nem tudom elhinni.

A látványa silány sztorihoz képest nagyon szépre sikerült, és passzol a film hangulatához, nem úgy, mint bármi más.

Srácok, én azt mondom, ez a film pocsék, még egy olyan alkotás, ahol annyira rámentek a szerelemre, hogy minden mást szépen félresöpörtek, és még maga a szerelmi szál is béna.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Ne engedj el!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..