Na, úgy tűnik – bár nem akarom elkiabálni –, hogy a sorozat a szezon harmadik epizódjára kezd magára találni.
A srácok elkezdenek dolgozni a prototípus lekicsinyített változatán, ám a dolgok nem éppen úgy alakulnak, mint ahogy tervezték – az első probléma rögtön az, hogy Sheldon nem készült fel a késő éjszakába nyúló munkanapokra, ezt viszont próbálja energiaitallal orvosolni. Penny és Amy részt vesz egy „partin” Burt, a nagydarab geológus lakásán, ahol azonban ők az egyedüli vendégek – viszont a látogatásnak hála kiderül, hogy a campuson Amy számít menő csajnak. Raj felajánlja, hogy segít Bernadette-nek kipakolni a jövendőbeli babaszobát, mire felébrednek a kismama kétségei: képes lesz szeretni a babáját?
Ha mindenképpen fel kéne hoznom valami negatívumot az epizódban, az az lenne, hogy túl sok volt a sztori, és emiatt volt, amit jobban is ki lehetett volna fejteni. Ettől függetlenül viszont mind a három szál tetszett, úgyhogy vegyük is mindet górcső alá.
Bár persze tetszett, de a három közül a leggyengébb akkor is Amy és Penny szála volt. Azért itt is voltak jó poénok, amik nagyrészben persze Burt nyomiságára, és arra épültek, hogy az egyetemi professzorok világa egyrészt teljesen úgy épül fel, mint egy gimi, másfelől viszont pont annak az ellentéte. És ez a kifordított szemlélet volt az, ami humorossá tette ezt a szálat.
Sheldonék szekciója volt a leghangsúlyosabb, és valamilyen szinten a legviccesebb is. Bár állítom, hogy kanonikusan nem ez volt az első alkalom, hogy Sheldon energiaitalt ivott (de tíz évadba amúgy is belefér ennyi baki), azért remek volt látni Sheldont így felpörögni, és meg külön megbolondította az egészet, hogy utána meg állította, hogy ő most koffein-függő lett. Szóval jó sok, klasszikusnak is mondható, poén jött ki ebből a szituációból, amiből még egy rendes konfliktust is sikerült kicsavarni az alkotóknak, ahol még a slusszpoén is működött.
Végezetül Raj és Bernadette szála humor-szinten talán annyira nem jött be, mert sajnos most Bernadette-nél inkább abból próbáltak viccet csinálni, hogy milyen szemét – és már majdnem pszichopata – tud lenni – bár ezt legalább ellensúlyozták Raj általános furaságával. Ami viszont igazán tetszett ebben az ívben, az a Raj apjával való telefonbeszélgetés volt: a jelenetet szépen is vezették fel, jók voltak az átkötések a humor és a komoly tartaom közt, és nagyon betalált az üzenet. Biztos vagyok benne, hogy sok elsőbabás kismama fél attól, hogy képes lesz-e majd felnőni a feladathoz, és hogy képes lesz-e majd szeretni a babáját, és most ez a kis szitkom nekik üzent, hogy a félelmeik normálisak, és ne aggódjanak, a végén minden rendben lesz. Úgyhogy ezért jár a hatalmas pirospont a sorozatnak.
Összességében tehát voltak azért kicsit gyengébb elemei az epizódnak, de ha mindent egyben nézünk, akkor viszont jár a dicséret: a poénok betaláltak, a sztori jó volt, és még egy megható jelenetet is sikerült összehozni. Csak így tovább!
Szerző
