Nagy rajongójak vagyok az eredeti Frequency filmnek, zseniális történetnek tartok, ami remekül operál a feszültségkeltéssel, a színészek fantasztikusan játszanak, apa-fia között remekül pörög a kémia, annak ellenére, hogy nem is tartózkodnak egy szobában. Nagy reményekkel telve indultam neki a pilotnak, és bizony nem okozott csalódást, a kreatív változtatásokkal pedig még inkább megtüzelték a történetet!
Raimy Sullivan (Peyton List) nyomozó lett, akárcsak az apja, Frank (Riley Smith) ám vele ellentétben ő ne hagyta el a családját, és nem vált beépített szaruból korrupt bűnözővé. Az élete sínen volt, barátja még egy gyűrűt is elrejtett elő, nem sok sikerrel. Ám egy régi rádió felélesztése, és egy vihar olyan reakciót indított el, amire senki sem számított. Ez a régi rádió ugyanis kapocsként működik 2016 és 1996 között, és ennek köszönhetően Raimynek lehetősége adódik megismernie az apját, az indokait, és talán befolyásolhatja a jövőt is, ám ennek a befolyásolásnak ára van – ez viszont csak utólag derül ki!
Az egész alapkoncepció a film alapján készült, ám a készítők csak egy-két elemet emeltek át a sorozatba, és minden más elemet megváltoztattak. Az első ránézésre klisésnek tűnő történet valójában pont az ellentéte a klisének, hiszen a már megszokottal ellentétben Raimy nem azért lett rendőr, mert felnézett az apjára. Sőt, a mindig józan és családbarát beépített rendőri mítoszt is egy csapással elintézték azzal, hogy Franknek komoly gondjai adódtak, nem bírta kezelni a kialakult helyzetet, és ezért instabillá vált. Kifejezetten érdekesnek tartom, hogy Frank korábbi társa és rendőr barátja a jövőben Raimy főnöke.
Már az első epizódban látszódik, hogy az alkotóknak bizony sok tervük van a jövőre nézve, és bár most csak két fő szálra koncentrálunk, még további kérdőjelek vannak a háttérben – vagyis nem egyetlen évad alatt akarják ellőni az összes puskaporukat, miközben finoman és okosan vezetnek be potenciális folytatási lehetőségeket. Mindig jó látni, hogy vannak alkotók, akik képesek távlatokban gondolkozni
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy megcserélték a szerepeket, hogy nem két férfi játssza a főszerepet, hanem egy nő és egy férfi, ez kettejük számára egy sokkal bonyolultabb feladat, viszont a végeredmény egy sokkal komplexebb, hatásosabb színészi játék. A konfliktusok is teljesen mások egy apa-lánya kapcsolatnál, mint egy apa-fia kapcsolatnál, ezzel pedig egy teljesen új szintre emelték az alkotók a szériát.
Az időkezeléssel nagyon ügyesen bánnak az alkotók, végre egy nem időutazós sci-fi, ami érti a logika alapjait, és ezeket bizony ki is használják a történetben – a fényképes trükkért külön piros pontot érdemelnek!
Az évad hátralevő részében valószínűleg Frank nevének tisztára mosásán fognak fáradozni, mialatt Raimy igyekszik visszaszerezni a múltját, ami már nem is a múltja. És ráadásul egy folyamatban lévő nyomozás is akad, ami több szálon is kötődik a családhoz – a szerkesztőségben pedig már csak az a kérdés, hogy ki írja majd az évadkritikát!
Szerző
