Hát… Voltak benne érdekes dolgok, meg minden, de igazából semmi sem ragadta meg annyira az érdeklődésemet, hogy most kerek perec kimondhassam, ez most egy jó rész volt.
Karev továbbra is a klinikán gürizik, ami jóval alulmúlja képességeit, jelentős frusztrációt okozva ezzel neki – amikor viszont odakerül hozzá egy fiatal lány, aki úgy havonta egyszer feltűnik, hogy kikúrálják a macskajaját, most azonban Karev a fejébe veszi, hogy többet is tesz érte, minthogy beköt neki egy infúziót. Amynek és Owennek problémái akadnak a kommunikációval, April és Jackson pedig kezd kicsit sokallni az együttéléstől. Meredith-ék tovább szenvednek a szerelmi háromszög miatt, miközben Maggie egyre rosszabbul kezeli vonzalmát Riggs iránt. Bailey kiadja DeLucának, hogy senkinek sem beszélhet az esetéről, amíg le nem zajlik a Karev elleni tárgyalás, amit az ügy érintettjei nem igazán értenek. Egy fiatal házaspár szállítanak a kórházba, miután a deréktól lefelé lebénult férj vezette siklórepülő lezuhan.
Az a baj, hogy hiába néztem végig a részt – és figyeltem is rá –, alig maradt meg belőle valami, mert mostanra már a szereplők sorsa annyira sem érdekel, mint eddig – és mert, hát, nem egy olyan szál van, ami egy helyben toporog.
Ettől függetlenül a kedvenc szegmensem az epizódban kétség kívül Alexé volt, bár ez is inkább csak ígérgetett, de ezek az ígéreteket nem nagyon váltotta be. Végig érezni lehetett, hogy lesz valami a lánnyal, hogy nem csak ivászatról van szó, és szépen építgették is az egészet, növekedett a feszültség, aztán… Aztán Alex egyszer csak rájött – mindenféle felvezetés nélkül –, hogy mi lehet a baj, bedobtak egy betegséget, majd az orvosok vállon veregették magukat, hogy megmentették a csaj életét. Nem magyarázták meg, hogy mi ez a betegség, hogy hogyan kell kezelni, mi váltotta ki… Semmit sem magyaráztak meg, és hát egy kórházsorozattól ennél többet várnék.
Meredith-ékre nagyon, ismételten, nem pazarolnék sok szót, mert azok még mindig kerülgetik a forró kását, Meredith játssza a nehezen kaphatót, Riggs flörtölget, Maggie meg szenved, miközben sehová sem jutunk. Amy és Owen sztoriját nem igazán értettem, kicsit olyan érzésem volt, mintha náluk mindössze csak annyi lett volna a lényeg, hogy képernyőn legyenek, mivel tulajdonképpen csak olyan információkat ismételgettek, amiket már hallottunk.
Aprilt továbbra sem bírom – már jó ideje –, de azt még én is elismerem, hogy a mostani szála Jacksonnal (ha elfeledkezünk az előző szezon hülyeségeiről) egészen élhető. Furcsa helyzetbe kerültek – van egy közös gyerekük, aki már akkor született, mikor ők már nem voltak együtt –, és megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni ebből, mikor több, mikor kevesebb sikerrel. A többiek sztorija – mint például Jóé, vagy Stephanie-é, aki mostanában csak kisegítőszerepet játszik – meg nagyjából olyan tempóban halad, mint Meredith-ék románca.
Szóval megnéztem az epizódot, de nem volt benne semmi olyan igazán emlékezetes, ami megragadott volna – ami viszont egyfelől pozitívum is, mert ez azt is jelenti, hogy bődületes hülyeség sem volt benne.
Szerző
