Felcsillan a remény…
Barry, miután Reverse-Flash visszahajítja a saját idővonalára, ráeszmél, hogy azért nyomokban változtak a dolgok. Például Joe és Iris nem beszélnek egymással, Cisco fivére Dante meghalt, Caitlinnel se stimmel valami, Barry sosem csókolta meg Irist és ha ez nem lenen elég, akkor az is kiderül, hogy Arrow-éknál sincs minden a helyén, ugyanis kicsi Sarah Diggle-ből kicsi John Diggle lett. Hova tapsoljak?
Senkit ne tévesszen meg a kezdő mondat, annak ellenére, hogy ez a rész mérföldekkel jobban tetszett, mint az első rész, jó pár helyen akartam ismét Barry nyakára lépni, de szerencsére mások megtették helyettem, még ha nem is olyan mértékben, mint én szeretném.
Kezdjük a pozitívummal: Visszatért az a stílus, amiért anno megkedveltem a sorozatot. Barrynek volt jó pár vicces jelenete, ahogy arra használja az erejét, hogy összehozza a széthúzó csapatát, ami voltaképp tetszett, de így is egy gyerekes, naiv hozzáállás áradt belőle, felelőtlen magatartása még mindig nem kopott le. Nem foglalkozott azzal, hogy Joe vagy Iris hogyan reagálnak egymásra a vacsorán. Barry erőszakosan és pánikszerűen próbálja kiköszörülni a csorbát. Ami a pozitívumok táborát erősíti még, az Tom Felton, mint Barry új Labortársa Julian Albert. Remek színészi alakítás. Eleinte kissé idegesítő, kotnyeles, gőgös fazonnak tűnik, de a végén, amikor elmondja Barrynek miért nem kedveli, esküszöm mellé álltam, mert én is pontosan ezért kezdek elpártolni a karakter mellől. Ha Tom sokáig marad, örülni fogok neki, még egy ember, aki az amúgy erős mellékszereplők táborát erősíti. És itt jutottam el egy igen érdekes gondolathoz, amit én csak „Alkonyosodásnak” hívok. Vagyis minden egyes karakter ezerszer kedvelhetőbb, érdekesebb, mint a főszereplő, vagy főszereplő páros, ugye az Alkonyat esetében. A mellékszereplőkkel, sokkal jobban tudunk netán tán azonosulni, vagy jobban érdekes a sorsuk, mint a főszereplőé, ami számomra nagyon szomorú. Egy másik tetszetős jelenet még, amikor a Föld 3-mas Flash elkapja Barryt, – aki amúgy ismét vissza akart volna menni az időben, hogy megint beleköpjön mindenki levesébe, akinek csak tud, – ám Flash elkapja, és jól gatyába rázza a maga bölcs, kedves módján. Ám, – és itt fordulok rá megint a negatívumokra –, Barry az egész prédikációt az idővonal megváltoztatásáról, úgy hallgatja végig, mint akinek seggébe szorult a zabszem, mint egy gyerek, aki unja azt, hogy neki ott kell ülni. Nem figyel Flash mondanivalójára, mint akit hidegen hagy az egész. Persze, lehet ezt azzal magyarázni, hogy azért, mert ugyebár az apja hasonmása, de akkor is tegyen már úgy egy kicsit, mint akit érdekel, hogy emberek haltak meg és nem születtek meg miatta!
Most akkor pedig ugorjunk fejest, amiért Barryt kezdem a pokolra kívánni. Egy szó: Cisco. Barry konkrétan az idővonal megváltoztatásával megölte Dante-t és voltaképp olyan, mintha nem lenne bűntudata miatta, hogy az egyik legjobb barátját egy életre lelki nyomorulttá tette. Az a jelenet, amikor megint ki akartam vágni az ablakon a laptopom pedig az, amikor még Barry magyaráz arról, hogy ami történt, azt nem lehet megváltoztatni, az egyetlen út a továbblépés. Mennyire elképesztően hiteltelen ez a mondat egy olyan ember szájából, aki felhasználva a szuperképességét, nem törődve más ember életével, visszament az időben, hogy egyedül neki legyen jó. Mint azt az előző cikkben kifejtettem, ez a Barry Allen, nem hős, de még csak jó ember se, aki képes áldozatokat hozni. Mert elismerem, meghaltak a szülei és ez kiborítana egy átlagos embert, de Barry Allen tudtommal olyan hős, aki elsősorban a körülötte lévő emberek jóllétét tartja szem előtt nem a sajátját. Ezen már kár rágódni, már kifejtettem, hogy köze sincs a rendes Flashhez, de, hogy még tetézik is. Egyre mélyebbre süllyed emberileg a szememben, és a kapkodás és kétségbeesett próbálkozás, hogy helyrehozza az idővonalat, szánalmas. Arról nem is beszélve, hogy a kis csapata csak úgy elnézi neki, hogy felborított mindent. Nem hiszem el, hogy Cisconak nem esett le, hogy a másik idővonalon biztosan nem halt meg a bátyja, vagy egyáltalán, hogy senki nem kíváncsi a változásokra, mert, hogy minden ember követ el hibát hirtelen felindulásból. De nem ekkorát! Igen emberek, igen követ el hibákat, de Flash valahol ember és egy kicsit egy mindenható közt lebeg számomra, nem olyan szinten, mint Superman, hanem olyan, aki emberséges marad, nem használja fel önös érdekekre az erejét, és nem nyafog egyfolytában, hogy neki mennyire rossz, először azért mert mások rosszat tettek vele, most meg azért, mert ő tett másokkal rosszat.
Összefoglalva: A stílus visszajött, de Barryvel nem tudok dűlőre jutni. Az ellenfél érdekes, főleg ez a Dr. Alchemy, meglehetősen ijesztő és erőteljesre sikeredett, remélem megfingatja Barryt, hogy benőjön végre a feje lágya.
