Mikor már tényleg kezdtem azt hinni az első epizód után, hogy az alkotók csak simán félbevágták a korábbi OVA-t és azt adják le első két részként, hát azért egy kicsit tévedtem. Ugyanis eheti részünkben már vannak betoldások, amik nagyon is lényegesek a sorozat szempontjából.
Nos, az első részben találkoztunk központi szereplőinkkel, a három japán származású Drifterrel, de szerencsére nem ők az egyetlenek, akik Murasaki sorait erősítik. A korábban csak két mondat erejéig jelenlévő Abe no Seimei mellett megjelent már Hannibal és Scipio is – akik igényesen egymást gyepálják -, valamint az openingben is szembetalálkozunk a később bejövő drifterekkel úgy, mint Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy a két világháborús japán harcos.
Az OVA-hoz továbbra is hűen megjelenik az első probléma, ugyanis az emberek irányította birodalom nem igazán tűri meg a nem emberi személyeket – itt elsődlegesen az elfekre kell gondolni -, azt pedig főleg nem, ha titkolóznak előttük. Toyohisáék észre veszik, hogy a közeli kis falu támadás alatt áll, és mennek is segíteni az ott lévőknek, így akarva-akaratlanul is szembe kerülnek az Orte Birodalom katonáival, akik bár tisztában vannak a drifterek létével, de mivel nem beszélik a Toyoék által használt nyelvet (meg mert amúgy is kegyetlenkednek az ártatlanokkal), így számukra nincs más lehetőség, mint a gyors fűbeharapás. Nagyjából ott ér véget az OVA, hogy Olminu lejelenti mesterének, hogy ez a három tag nem százas, de Seimenek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy lenyugtassa tanítványát – kapuinál ugyanis a Fekete Király serege gyülekezik. Közben a háttérben meg Murasaki és Easy vívják harcukat, hogy ugyan kinek az emberei fognak győzedelmeskedni.
Az egész epizód elejétől a végéig egy adrenalin dömping volt. Az opening stílusos, és kíméletlen pontosággal adja vissza később is várható hangulatot. Hannibal és Scipio személyes meglátásom szerint végigtrollkodták a nekik szánt játékidőt, de az remek feloldás volt, hiszen közbe tudjuk, hogy milyen és mekkora konfliktusok vannak a háttérben. Persze a humorból kiveszi a maga részét a főhős trió is, akik léptem-nyomon (főleg Toyohisa Nobunagát) egymás
tyúkszemére lépnek. Ez azonban nem kötött annyira le (hiszen láttam ezt már korábban is), annak ellenben nagyon örültem, mikor felsorakozott a Fekete Király és elit gárdája – akikről szintén tudjuk, hogy a mi világunkból származó történelmi személyek -, sorban láthatjuk azon országoknak a zászlaját, ahonnan a tagok származnak, és ez szerintem nagyon találó volt.
A harcjelenetek szépen kidolgozottak (még a két öreg vicces bunyóba oltott szócsatája is), és az újonnan bejövő személyek szinkronosainak is külön jár a vastaps. Tényleg olyan a hangjuk, mint azt a manga alapján ellehet képzelni. Gondolom, aki meg eddig kibírta a Drifterst, azt nem rémítette el a Hirano-féle kinézet sem.
Én mindent összegezve elégedett vagyok a Drifters második részével: egyrészről örülök a kiegészítő jelenetek behozatalának, másrészről annak is, hogy ezek semmit nem vettek el az OVA által adott élményből se semmit. Jövőhéten jön a harmadik epizód, és akkor már ténylegesen a lovak közé fogunk csapni.
Szerző
One thought on “Drifters S01E02 – Footsteps”