Van egy pont, amikor a véletlen egybeesések már nevetségessé válnak. Na, azt hiszem, elértük ezt a pontot.
Bailey nagy műtétre készül, amire DeLucát is invitál – egy közel nyolcvanéves nagymama kap ugyan új májat, három évnyi várakozás után. A sürgősségire behoznak egy kocogó fiatal nőt, aki hőgutát kapott, és bár a hőmérsékletét sikerül levinni, a mája olyan súlyos károsodást szenved, hogy transzplantációra van szüksége. Az ikertestvére vállalná is műtétet, róla azonban kiderül, hogy várandós, ezért nem megfelelő donor – az a máj, amit Bailey nagymamája kap, azonban megfelelne. Amy és Stephanie egy űrhajós rettentő kockázatos szívműtétjére készül, miközben Amynek a magánélete is nagy fordulatot vesz – sejti ugyanis, hogy terhes, amit valahogy Owenen kívül mindenki megtud, bár Amy még nem is csinált terhességi tesztet. Jackson behozza Harrietet a kórházba, akit gyorsan Owen gondjaira bíz, és igaz, hogy eredetileg csak annyit kér tőle, hogy vigye fel a bölcsödébe, a kislány végül egész nap Owennel marad.
Először is engedjétek meg, hogy egy üzenettel kezdjek a sorozat íróinak: földrajzból egyes, leülni. Ugyanis röhögök, mivel az epizód egyik központi problémája, hogy olyan meleg van, hogy Meredith-ék össze-vissza szenvednek, mikor elromlik a légkondi, meg hát ugye az egyik beteg is hőgutát kap. De kérem szépen, még ki is mondják, hogy október 29-ét írunk. És Seattle-ben vagyunk. Értem én, hogy Los Angelesben, ahol valószínűleg forgatják a Grace-t, október végén kánikula van, de attól még Seattle-ben ilyenkor már jégcsappá fagy az ember.
Ami pedig a sztorit illeti – na, ilyen dolgokon szoktam jót röhögni! Mármint azon, hogy hirtelen két ember is van a kórházban, akiknek ugyanaz a máj kell, ráadásul az egyik azért nem kaphatja meg az ikertestvére máját – ami ugye tökéletes lenne, mert ugyanaz a DNS-ük –, mert az várandós. Aztán persze egy újabb véletlen folyamán – mert persze agyhalott lesz valaki a kórházban, aki amúgy totál egészségesen élt egész életében, és még a mája is megfelel a betegnek – csak megoldódik a helyzet, úgyhogy jöhet a happy end. Na, ez az a dolog, amit már nem vesz be a gyomrom.
De ezen a két dolgon túl egészen tetszett az epizód. A nagyi, meg az ő népes családja cuki volt, édes volt nézni, ahogy körberajongták a dokikat, arról nem is beszélve, hogy a nagyi rögtön rá akarta tukmálni az egyik unokát DeLucára. Az ikerlányok is jók volt, szívderítő volt látni egy ilyen harmonikus kapcsolatot, és még a kis poén is jól működött, amikor összekeverték őket.
Meg ha már az orvosok, akkor pirospont jár Owen és Amy száláért. Itt persze előjöttek azok a dolgok, amit még a Private Practice-ben történtek Amyvel – halott kedves, halott baba –, és ezek nagyon szépen is csapódtak le: Amy bizonytalan volt, és félt is, a teszttől, és attól is hogy megmondja Owennek, ám a végére túl tudott ezeken jutni. Az pedig, hogy láthattuk mindenki reakcióját, szimplán cuki volt. De Owen oldaláról is működött a dolog, ő is édes volt a kis Harriettel, bár azt megkérdőjelezném, hogy egy sebész mégis hogy tölthet egy egész munkanapot azzal, hogy egy kolléga gyerekét pesztrálja.
Szóval attól eltekintve, hogy ilyen véletlenek nincsenek, meg attól, hogy Seattle nem a mediterrán övben található, egész felvállalható lett ez az epizód – sőt, élveztem is. Csak hát az ilyen hülyeségeket kellene belőle kiírtani.
Szerző
