A barátomnak nagyon felkeltette az érdeklődését Ben Affleck filmje, hiszen az előzetes valami nagyon érdekes, izgalmas filmet sejtet. El is mentünk rá a moziban, és hát, nem pont olyan volt, mint vártuk. Sokkal jobb volt!
Christian Wolff (Ben Affleck) első ránézésre egy átlagos könyvelő. Higgadt, precíz, kimért, soha nem ejt hibát. Ám hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem hétköznapi figura. Nem csak családok és kis cégek könyveléséért felelős, hanem fegyverkereskedők, drogbárók pénzügyeit is ő intézi. Emellett gyengén autista, ezért modora, viselkedése, módszerei igen sajátosak. Következő feladata: átvizsgálni egy nagy, robotikával foglalkozó cég papírjait, mert a cég könyvelője, a bénácska Dana (Anna Kendrick) hibát fedezett fel benne. Hamarosan váratlan halálesetekre kerül sor, a cég vezetője (John Lithgow) pedig be is szünteti a vizsgálatot, ami a szokásokhoz, a pontos munkához szokott Christiant nagyon feldühíti. Elhatározza tehát, hogy tovább nyomoz, amit a cég nem tűr, és bérgyilkosokat küld a nyakára és Danaéra is. Így hát menekülniük kell, és ki kell deríteniük, miért annyira fontos, hogy ne jöjjenek rá a hiba okára.
Atya ég, mennyire izgalmas ez a film! Persze tele van akciójelenetekkel, lövöldözéssel és mindennel, ami csak kell, de az izgalomfaktort mégsem ez adja, hanem a váratlan döntések, a történet alakulása, a jellemek egyre mélyebb megismerése. A „fő csattanót” persze már elég hamar lehet sejteni, de nem klisés és nem is nyálas, ami szerintem, ha nem is bravúros húzás, de mindenképpen dicséretre méltó.
A karakterek érdekesek, az elején még kissé homályosak, de fokozatosan ismerjük meg őket és értjük meg, mi is motiválja őket hogyan alakult a jellemfejlődésük. Mert maguk a karakterek, ha szigorúan a film alatt nem is fejlődnek sokat, a visszaemlékezésekből, a visszautaló beszélgetésekből tényleg mély és érdeke dolgokat tudhatunk meg.
Christian nagyon sok lehetőséget rejt, amit Ben Afflec sikeresen ki is aknázott. Remekül alakítja a szerepet, egy percre sem kérdőjelezzük meg a karakter autizmusát, jellemét, képességeit, nagyon hihető az egész. (Bár igaz, hogy nem is kellett fullba nyomnia a kretént.)
Anna Kendrickre nagyon illik Dana karaktere, egyszerre zavarbaejtően béna és bájos az alakítása. Jon Bernthal pedig megnyerő és humoros amellett, hogy lazán legyilkolászik mindenkit, akit kell.
Amellett, hogy egy elgondolkodtató, érdekes, izgalmas, lehetőségekkel teli sztorit kaptunk, ami leginkább megfogott benne, az mégis néhány apró részlet, magyarázat, ami alapján még jobban megérthetjük a történéseket, és még inkább hozzáadnak a karakterek összetett jelleméhez. Nem fogom lespoilerezni, de a végén van még egy apró csattanó, ami semmiben nem befolyásolja a története, de szerintem az egyik legzseniálisabb húzás a filmben. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmat, a kidolgozott jellemeket és történeteket. Az apró csattanó pedig, nos, ha megnézitek, pontosan tudni fogjátok, mire gondoltam.
