Attack of the Lederhosen Zombies (2016)

Az idén már kaptunk jobb és rosszabb zombis filmeket – vagy ahhoz hasonlatos képződményeket – és sokan szeretnék most meglovagolni ezt az újra fellendült zombi paródia áradatot, amit sikeresen hozott vissza az életbe a Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére. Egy szomszédos ország rendezője, Dominik Hartl pedig gondolt egy nagyot és megkreálta az Attack of the Lederhosen Zombies névre hallgató filmjét – de az élmény rendkívül kettős.

A történet szerint van egy őrült emberünk Franz (Karl Fischer), aki létrehoz egy olyan szert, amitől a helyi élőlények húsevőkké (az első jelenetben egy őzgida eszik egy kezet, csak úgy szólok), az emberek pedig zombikká változnak. Időközben a főhősünk Steve (Laurie Calvert) , aki snowboard karrierjét szeretné új szintre emelni, de tahó barátja miatt csúfosan lebőg. Ő, a már említett haverja Josh (Oscar Dyekjær Giese) valamint a kötelező nő, Branka (Gabriela Marcinková) végül meghúzzák magukat egy kis fogadóban, ami pechükre hamar átváltozik emberi
svédasztallá, és a biztos haláltól csak a gépfegyveres szőke néni, Rita (Margarete Tiesel) tud talán segíteni.

Hát, a film végére csak egy kérdésem volt: mire gondolhatott az rendező? Persze voltak ebben a szép hosszú nevű filmben jó pillanatok -mert tényleg voltak -, de az idő nagy részében csak fárasztó párbeszédek és nem vicces, sokkal inkább gázos jelenetekkel volt tele. Egy jó pontot tudok lőni a dilis havernak a telefonos poénjáért (“attól függ, melyik filmet vesszük alapul”), meg az állatzombik behozataláért is jár a pipa, de ezt a színészi teljesítmény teljesen hazavágja. Csak az idősebb színészek képesek valahogy érvényesülni a vásznon, de persze nekik idejük nincs sok, mert a hormonzavaros fiatal felnőttek a központi elemei a történetnek.

A drámai jelenetek sehogyan sem akartak működni a filmben, pedig rá példa, hogy paródiában is van jól megcsinált sírós rész (Haláli hullák hajnala), de itt ilyenről szó sem volt. A humoros jelenetek közül volt, ami betalált, de a zombik között táncjelenet elvette az életkedvemet is. A Dance of the Deadben jól működött, itt nem.

A maszkmestereknek a kezeit talán még hajlandó lennék megcsókolni – ha valami más film lenne ez, és nem zombis. A kedves élőholtak úgy néznek ki, mint valami lassan kővé váló pestisesek, az alien trutyi kinézetű méregről meg jobb, ha nem mondok inkább semmit. Talán még a helyi fauna lakói voltak tűrhetőek: a rühes, véres kinézet és a furcsa fogsor még elég impozáns is lehetett volna – de nem mentek bele annyira a témába, így nem láttunk sokat ebből se.

Bár még csak most jött ki a film, nálam elég hamar egynézősnek írta be magát szép, nagybetűkkel. Kapkod, lopkod és nem mindig figyel arra, hogy mit vár el a néző – meg tessék a többi, jó paródiafilmet békén hagyni és saját ötletekkel előállni legközelebb.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.