Akárcsak a Terával, ezzel a játékkal is csak hosszú ideig szemezgettem, de nem törtem össze magam azért, hogy minél hamarabb kipróbálhassam. Eddig. A Guild Wars 2 számomra egyszerre volt nosztalgikus, valamiben új és persze okozott némi fejfájást, de a sok pozitívum, ami benne ért, az garantáltan kárpótolt.

A méltán híres MMO hosszú ideig nem volt sajnos elérhető az ingyenes játékok világában (hasonlóan a csak fizetősként indult Aionhoz), de immáron két éve már annak, hogy megnyitotta kapuit a játékosok nagyobb részének is. Történetről most egy kicsit azért nehezebb beszélni, mert valamennyire személyre szabott, attól függően hogy melyik fajt, védelmező istent és származási történetet jelöl ki karakterének a játékos. Példának csak az emberi nemes utat tudom mondani, ahol egy kisebb banda tevékenységgel kezdődik meg a felsőbb körökben lévő összeesküvés elleni nyomozás. Annyi bizonyos hogy hosszútávon szó lesz az ősi sárkányokról és még talán magukról az istenekről is több fog kiderülni puszta szavaknál – de ez még kissé messze van.

A harci kasztok nem annyira rugaszkodtak el az alapoktól kilenc alapkaszt van (a revenant sajna fizetős), és ezek három nagy csoportba oszthatóak: a katona, a kalandor és a tudós. A tudósnál külön öröm volt a szívemnek egyrészt a remek illúziókkal harcoló mesmer kasztot látni, de ami teljesen feldobta a napomat az a nekromanta kaszt volt, ami akárcsak a DDO-ban vagy a Vanguard-ban, egy minion idéző, kegyetlen kaszt. Mivel csak kettő karakter elérhető ingyen, így a második választásom a szintén darázsfészket
jelentő (mivel a nekromanta elviekben nem egy könnyű osztály) engineer lett – de a pletykákkal ellentétben egy hihetetlenül egyszerű és hasznos kaszt. Remekek a fegyverelosztások,  valamint az, hogy a fegyverek cserélgetésével változtathatunk akár harc közben is a képességeinket – mert nem minden tudja ugyanazt, mint a másik.

Ami kissé macerás – vagy sokkal inkább furcsa – az az, hogy szó szerint maximum az árushoz kell odamennünk testközelbe, mert minden más egyből jön (küldetés, hero quest, felhívás) amint egy megfelelő területre ér a karakter. Sajnos ennek az az ára, hogy az nem éppen barátságos mobok is nagyon hamar és nagyon messziről képesek kiszúrni, de a legtöbb mmo-val ellentétben itt a hős nem adja könnyen a bőrét, ugyanis kiütés után is lehet folytatni a harcot, és ha sikerrel járnak a támadások, akkor visszalehet térni az életbe.
Emelem a vaskalapom. A craftrendszer is jó, bár az sajnálatos, hogy egy karakter csak két szakmát tud űzni egyszerre, de hosszútávon ez sem vészes.

A Guild Wars 2-ben lévő világ szó szerint hatalmas és szépen kidolgozott, és hogy ne kelljen a folytonos menetelés miatt idegrohamot kapni (bár bizonyos előnyökkel jár az is) , a teleport rendszer is egyszerű, de nagyszerű. A mobok gyors visszatérésén már meg sem lepődök, ellenben az npc feltámasztás valamilyen szinten még nekem is újonnan hatott, és mint szinte cselekvésünknek a játékban – vannak előnyei. A szokásos pénzrendszer mellett pedig megvagyunk áldva a karmának nevezett dologgal is, amivel szintén vehetünk
jó felszerlést, és egyéb dolgokat.

Bár annyi szerepjáték van jelenleg, mint csillag az égen, a Guild Wars 2 ebben a rengetegben egy igencsak hívogató kis nyalánkság. Érdekes, kellően egyedi és nagyon szórakoztató. Nekromanta rules!

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Tövisek a szívemben – Guild Wars 2”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .