Ahhoz képest, hogy m magyarok mennyire szeretünk előrukkolni az unalmas, angol nevek helyett valami egészen sziporkázóval, a Carriers (Hordozók) helyett a Víruscsapda sokkal inkább emlékezetet valami informatikai káoszra, semmint a tényleges problémára, ami a filmben feltűnik. Lehet, hogy ez a hasonlítás már a modern kor velejárója, de ennek ellenére ez a 2009-es darab koránt sem érdemli meg azt, hogy a por belepje.

Nem tudni, mikor jött létre az különös vírus, ami roppant virulens és rövid időn belül megtizedelte az emberiség nagyrészét. De a megszokott horror témákkal ellentétben, itt nem lesznek belőlük zombik vagy mutánsok, sőt még csak őrültek sem – egyszerűen csak megbetegszenek és meghalnak. A négy főhős Brian (Chris Pine), az ő öccse Danny (Lou Taylor Pucci), valamint Kate (Emily VanCamp) és Bobby (Piper Perabo) egyszerű szabályok szerint szeli át az országot menedék reményében: mindent fertőtleníteni kell, a fertőzötteket kerülni, ha az leszel – akkor nincs visszaút. Bár a csapat vezére szigorúan veszi a szabályokat, egy apán, Franken (Christopher Meloni) és a fertőzött kislányán megesika szívük (vagy inkább csak kifogy a benzinjük), és úgy döntenek egy közeli evakuációs helyig együtt mennek – ami persze nem fog jól elsülni hőseinkre nézve.

Ahhoz képest, hogy egész magas a pozitív értékelése ennek a filmnek a hivatalos közegekben, a horror rajongók szeretik ízekre szedni és durván kritizálni, sokszor olyan dolgokkal is, amik egyáltalán nem kellenének a filmbe (pl: zombik/mutánsok hiánya). Ez a film sokkal inkább az elmét és az érzéseket mozgatja meg, semmint a gyomrot. Nem egy olyan jelenet volt, amikor bár úgy éreztem, hogy logikusan cselekednek a szereplők, a szívem azt diktálta, hogy bár ne így legyen mert ez túl nagy kegyetlenség – mint mondjuk káliumot adni a fertőzött, haldokló gyerekeknek – de ahogy az ilyen témájú filmekben lenni szokott, az ember csak az igazi arcát mutatja meg.

A fertőzöttekkel való bánásmód is ingázott az emberség skáláján: ott volt először az apa, aki végig reménykedett abban, hogy a kislánya újra egészséges lesz és túléli , de amikor szembesül a valósággal, összeroppan. Eleinte azt hittem, hogy Brian a nagyszájú és nemtörődöm viselkedése miatt a poláris ellentéte lesz az apukának, de amikor egy hozzá közel állót is elér a fertőzés, bár logikusan cselekszik – később szemtanú lehetünk az ő totális megkattanásának is. Az örök emberség hangjai Danny és Bobby, akiknek bár van létjogosultságuk a filmben, sajnos azt is tapasztaljuk, hogy irgalmas szamaritánusnak néha nagyobb bajt hoz, mint hasznot.

Magáról a fő problémáról, a betegségről nem tudunk meg sokat: annyi biztos, hogy belső illetve külső vérzéseket produkál, és bár kell neki idő, hogy elvegye a fertőzött életét, az eredménye garantált. Az hogy honnan ered, természetes vagy mesterségesen megkreált, ez nem derül ki és ami a legfontosabb – nincs kiválasztott szerepkör.  Erre a legjobb példa szintén a már korábban boncolgatott Brian, aki nagyban mondogatja azt, hogy ő akkor sem fertőződött meg, amikor tömegsírokat ásott a fertőzötteknek – de végül a sors őt is eléri, és egy rádió adás miatt a vallási fanatikusok is kapnak egy finom kis sallert.

Akárki akármit mond, szerintem a Víruscsapda egy jó film: kellően realisztikus és bár nem a legijesztőbb, de mégis vannak benne olyan pillanatok, amiken hosszú ideig ellehet kattogni, és az ember saját morális kérdéseit is újraformálhatja.

Szerző

Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Az embertelen ember embersége – Víruscsapda (2009)”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .