Sok sorozatra emlékszem gyerekkoromból, de alig volt olyan, ami képes volt úgy a tv elé szögezni, mint a Szamuráj Jack – talán csak Bátor vagy a Billy és Mandy kalandjai.  Genndy Tartakovsky mindig is híres volt az érdekes és pazar műveiről, és ez alól ez a sorozat sem kivétel – az már kérdés, hogy ki hogyan könyvelte el magában régen.

Történetünk főcselekményét minden epizód elején hallhattuk, személyesen a nagy gonosz, Aku tolmácsolásában, akinek a múltban lévő hatalomra jutását veszélyeztette Jack és az ő szent erejű kardja. A problémát úgy oldotta meg a zöld-fekete uraság, hogy egy időgép segítségével a távoli jövőbe küldte a szamurájt, ahol ráadásul Aku a mindenható főerő. Jack minden lehetséges követ megmozgat azért, hogy megtalálja a módszert arra, hogy visszakerülhessen, de közben segíti az ártatlanokat, leveri a rossz arcúakat és közben gondolkodhatunk arról, hogy pontosan mi is jár a faarcú harcos fejében.

Ezt a sorozatot már akkor is imádtam, amikor még alig értettem belőle valamit – csak azt láttam, hogy a fehér ruhás alak veri le a rosszakat -, de most már idősebb fejjel képes voltam felfogni azt, hogy pontosan milyen is ez a sorozat, és főleg, milyen is Jack. ha egy kilences jellemskálán be kéne lőnöm a szomorú szamurájt, akkor bizony gondolkodás nélkül a törvényes jó titulust tetoválnám rá. Jack karakterisztikája leginkább a régi Kurosawa-filmekben lévő, kevés szavú, halálosan precíz , ennek ellenére egy pozitív aspektusát képviseli az emberségnek. Azokat a részeket külön imádtam, amikor a jó egy másik definicióájával, a Skóttal közösen rótták az utakat. Két teljesen eltérő személyiségű és világnézetű ember, ennek ellenére mindketten a jó oldalt erősítik és persze a legjobb barátok.

A gonoszok oldaláról pedig Aku egy különös entitás: hatalmas erővel rendelkezik, de ő a Pindúr Pandúrok Ő-ével szemben nem annyira stílusos, sokkal inkább hozza a paranoiás zsarnok szerepét – akinek persze nagy hatalma van, mégis fél, mert egy olyan lény, aki képes véget vetni a létének. Ha jack a törvényes jó, akkor Aku a törvénytelen gonosz (kaotikusnak és semlegesnek nem mondanám), mert mindent bevet szért, hogy Jakcet megakadályozza a hazajutásban – és érdekes módon mindig sikerrel is jár. A legdurvább az az epizód volt, amikor Ikra alakjában beférkőzött Jack bizalmába és úgy tette tönkre a terveit. Még több, mint tíz év távlatából is képes lennék elsírni magam ezen a részen.

Mellékszereplők annyian vannak, mint égen a csillag – legyenek azok jó vagy rosszak – és az a legjobb bennük, hogy koránt sem fölösleges töltelékek. Mindegyiknek van motivációja (gondoljunk csak a bosszúálló hercegnőre vagy a toronyőrökre), és annyira vannak bemutatva, amennyire kell. Legjobb példa erre az Imakandinak nevezett nép tagjai, akik a galaxis legjobb vadászai és Aku emiatt őket is küldi ki Jack után – de miután el is fogták, nem adják Aku kezére a legjobb vadat, hanem becsületüktől vezérelve szabadon engedik.

Stílusát tekintve az epizódok folyamatosan változnak: ha kell akkor pörgős és kinézete majdnem olyan, mint egy drogos látomása, de van amikor nyugodt és lágy a hangvétele, ritka események egyike meg az, amikor az egész epizód humorba torkollik – ezt meg főleg a Skótnak, vagy a skót feleségének köszönhetjük.

A Szamuráj Jack egy remek sorozat, természetesen azt is megelehet érteni, ha nem mindenki tetszését nyeri el a stílusa vagy úgy az egész, de egy nézést mindenképpen megér azoknak is, akik normál esetben messzire elkerülnék.

Szerző

Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “A magányos vándor egyszer visszatér – Szamuráj Jack”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .