Bár nem igazán vagyok oda a DC-ért – az főleg Cathy felségterülete –, már nagyon régóta vártam a Powerlesst, és rögtön le is csaptam rá. Csak kár, hogy nevetni még nem nagyon tudtam rajta.
Emily Locke (Vanessa Hudgens) egy hétköznapi hős – bár nincs szuperereje, ő mégis valami jót akar tenni, valahogy segíteni akar az embereknek. Ezért is hagyja ott apró szülővárosát és költözik Charm Citybe, hogy ott a Wayne Securitynél dolgozzon csoportvezetőként, a cégnél, ami olyan termékek kifejlesztésén dolgozik, amikkel az egyszerű emberek megvédhetik magukat a szuperhősök és szupergonoszok csatározása közepette. Azonban amilyen álommelónak is tűnik első ránézésre az állás, Emilynek hamar rá kell jönnie, hogy az valójában elég kiábrándító: a főnöke Van Wayne (Alan Tudyk) – Bruce unokatestvére – mást sem akar, csak azt, hogy áthelyezzék Gothamba, a cég gyakorlatilag csak a LexCorp termékeit lopja, amibe csapata már rég belefásult, ráadásul egy éven belül ő már az ötödik csoportvezető. A helyzet pedig még tovább romlik, amikor kiderül, Bruce Wayne elrendelte a cég bezárást. Emily azonban elhatározza, nem fogja hagyni, hogy kollégiái munka nélkül maradjanak, így hát mindössze egy napjuk marad, hogy előálljanak valami olyan termékkel, ami megmenti a céget.
Őszinte leszek: a Powerless, legalábbis az első része, nem volt nagy szám. Hogy úgy mondjam, nem jött át. Ami azért fáj egy kicsit, mert például az intro egészen zseniális – a sorozat főszereplői klasszikus DC-képregények borítóin, mint a háttérben rémülten menekülő járókelők jelennek meg –, az alapsztori is jó lenne, a DC-utalások pedig még nekem, a kvázi DC-analfabétának is átjöttek – sőt, nem csak átjöttek, tetszettek, mert amúgy a sorozat már most nagyon szépen el tudja magát helyezni az DC univerzumban (ami se nem a DCEU, se nem a DC tévés univerzum, ezt érdemes megjegyezni). Szóval van ez a „valami”, ami egészen remekül illeszkedik a nagy univerzumba, csak éppen azon felül nem nagyon tud semmit sem felmutatni – eddig.
És nagyon szeretném ezt az „eddig”-et jól kihangsúlyozni, mert erősen remélem, hogy eddig csak a pilot-kórsággal találkoztam, és a második résztő kezdve majd gyorsan megtalálja a helyét a széria. Mert tény, hogy az első rész arról szólt, hogy lerakjuk a status quo alapjait – vagyis megismertük Emilyt, aki a szokásos lelkes jókislány, meg Van Wayne-t, aki meg egy többé-kevésbé inkompetens, képmutató mocsok, plusz Emily csapatát, valamint kialakult az Emily és Van konfliktus. Ebből, plusz a „hét találmánya”-kliséből szépen lehet majd építkezni később.
Csak hát az első rész gyengécske – a probléma főleg az, hogy az Emily mellé berakott karakterek, a fejlesztők, se nem túl maradandóak, se nem túl szimpatikusak. A banda motiválatlan, keserű, és néha szinte már ellenséges, és hiába ér véget a rész azzal, hogy koccintanak Emilyvel, az ember mégsem érzi azt, hogy jó csapat születését látja éppen. Meg hát sajnos emellett az egész első rész története elég lapos.
Jó hír viszont, hogy van remény – a DC-utalásokra mindig lehet építeni, Emily és Van párharcából is sülhet ki jó, és a csapatot is lehet majd még fejleszteni. Meg aztán ott van Crimson Fox is, egy szuperhős, aki úgy tűnik, fontosabb szerepet fog játszani a szériában.
Összegezve az első rész nem volt túl jó, én viszont még nem mondanék végleges ítélet mindössze húsz perc után. Durranhat még nagyot a Powerless, csak meg kell találnia a saját hangját – és össze kell kapnia pár jó poént a képregényes utalások mellé.
Szerző
