Legends of Tomorrow S02E12 – Camelot/3000

A múlt heti kihagyás az után a mostani epizód kicsit felemásra sikeredett: bár akadt jó sok izgalom, humor és csavar, azért akadt egy valami, ami talán a sorozat legnagyobb butaságává vált.

Hála Lily munkájának a Legendák végre képesek lokalizálni a Lándzsa darabjait, térben és időben, ráadásul 3.000-ben, Bostonban fel is bukkan egy darab, ám mire Saráék a hajóval odaérnek, már volt kapitányuk, Rip megelőzte őket, és meg is szerezte, amit akart. Ám egy újabb darab felbukkan, méghozzá Britannia közelében, a középkorban, a feltételezett cameloti időkben. Ray – mint a korszak nagy rajongója – nagy reményekkel veti bele magát a munkába, remélve hogy találkozhat gyermekkora hősével, Arthurral. Azonban Nate, mint történész nem osztja ezt az izgalmat, ugyanis biztos benne, hogy az Arthuri mondakör csupán egy legenda – nos, nem lövök le nagy poént azzal, hogy téved. Ugyan most hamarabb érkeztek a Legendák, de Rip és Damien már megkezdte akcióját, hogy megszerezzék a Lándzsa újabb darabját. Eközben azonban kiderül, hogy miért azokhoz kerültek a darabok, akikhez, és miért kerültek ennyire messze egymástól.

Ray gyermeki rajongása volt talán az egyik legnagyobb humorforrás a mostani epizódban, ugyanis valahogy minden nézőbe visszahozta azt a gyermeki fantáziavilágot, amit egy unalomig ismert történet során éreztünk, és amit éreznénk, ha minden megelevenedne számunkra. Nate pedig történészként nem bírta levetkőzni felnőtt énjét, és ez a konfliktus egy nagyon érdekes aspektust adott ennek a résznek: vajon muszáj választanunk a bennünk szunnyadó gyermek és a mostani felnőtt között, vagy lehetünk egyszerre mindkettő?

És az Arthur mondakör is kapott egy apróbb érdekességet, ami teljesen más fénybe helyezi így a történetet, és igazán ez vált a kedvencemmé mind közül (pedig az Isabella Rosellini féle Merlin film volt eddig a kedvencem). Guinevere (Elyse Levesque) fantasztikusan helytállt a vészben, ehhez persze szüksége volt egy olyan támogatóra, mint Sara, aki megérezte a párhuzamot kettejük vezető pozíciójáról. Ugyanakkor Amaya és Sara egy véget nem érő konfliktusba keveredtek a küldetés és az érzelmek egymásnak ütközéséről, és hogy mikor melyik a fontosabb. Ugyanakkor az epizódban látott csatánál nagyobb marahságot még nem láttam a sorozat két évada alatt – mármint, mi volt ennek az értelme, miért harcoltak, hiszen tudták, hogy irányítva vannak, és komolyan, nem hallottak még az EMP-rőL?

Rory és a professzor is egy különös felfedezést tettek hasonlóságukról, ami egyszerre volt üdítő látvány, és mégis felvetett pár kérdést a morálisan elítélendő dolgokról. Aztán persze jött Jax és mindent tisztába tett – meg persze Rory, aki saját elméjével vált a nap hősévé! Mindent összevetve, ez egy nagyon jó kis rész volt, ráadásul egy igen durva csavart is behozott az utolsó pillanatban, de ennél láttam már sokkal jobbat a Legendáktól és a széria alkotóitól.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.