Úgy tűnik, a héten mindenki kivetkőzött önmagából, kivéve két személyt, akik azonban a megszokottnál sokkal jobban is teljesítettek (már ha lehet ezt náluk így mondani).
Kane követként úgy döntött, elbocsátja Octaviát a testőri szolgálatából, mivel a lány kvázi kezelhetetlen, és embereket öl. Azonban csak így tudta Octavia fenntartani a békét, hogy időt nyerjen a többieknek, hogy azok megtalálják a megoldást a közeledő veszély ellen, miközben Kane egy dolgot csinált, beszélt, ráadásul azt is igen rosszul. Octavia természetesen dúl-fúl, ám nemsokára lesz egy sokkal nagyobb problémája, mint Kane túlontúl pacifista hozzáállása, ugyanis Roan király ostobaságában és önhittségében olyat tesz, amivel megpecsételi sokak sorsát.
Eközben Árkádiában tovább zajlanak az előkészületek, ám Jaspernek van arra kedve (meg ideje), hogy viccet csináljon mindenből, így Jahából is, ami groteszk módon igen jól sül el. És bár jó szándékkal indulnak, Clarke szobájában megtalálják az ominózus százas listát, és ez kiveri a biztosítékot Montynál.
Abby pedig egy csapattal úton van Alie szigetére, hogy ott talán az orvosi felszerelésnek, és Becca anyagainak hála, képesek legyenek valami hasonlót készíteni, mint amivel Luna legyőzte a sugárzást. Ehhez azonban be kell menni egy olyan erdőbe, ami tele van veszéllyel.
Kane pacifizmusa már veszélyes méreteket ölt, értem én, hogy nem tetszik neki Octavia módszere, de lássuk be, csak olyanokat ölt meg, akik alapból rohadékok voltak, és tette mindezt a nagyobb jó érdekében, hogy másokat, sokakat, talán az egész emberiséget megmentse, nem magának, hanem a jövőnek. Octaviának kell együtt élnie a tetteivel, és ő mindezek mellett helyes döntést hozott! Kedvelem, amikor a sorozat alkotói átlépik a moralitás határait, de akkor, ha ez a karakterekhez illik, azonban ez a Marcus Kane még mindig nem áll össze, ahogyan már a korábbi évadoknál is szóvá tettem.
Jól sejtitek, Octavia volt az egyik, aki hű marad önmagához, és tette, amit tenni kell, a másik pedig Raven. A szigeten ugyanis döntést kellett hoznia, amivel megvédheti önmagát és a sajátjait, és megtette, amit kellett, függetlenül attól, hogy talán ő is elítélhető kicsit érte. Bár még mindig viccesnek tartom, hogy ő, mint műszakis már a genetikához is ért, de erre meg Monty adta meg a tökéletes választ: a genetika is csak egy kód!
Az Árkádiában történteknél pedig nem tudom mi lelte Montyt, okés, hogy zavarja nincs a listán, illetve Harper sincs, de sajnos az emberiség fennmaradása a tét, amit száz emberrel igenis lehet biztosítani. Clarke jól döntött, hogy észérveket hozott fel, még ha minden egyes név nem-felírásánál megszakadt a szíve. Jaha ugyan a nap hőseként megmentette a helyzetet, de az ő módszere sem jó, pont, ahogy Clarke is elmondta neki. Ugyanakkor Jaspernek van némi igaza abban, ha Jahánál vannak az észérvek, akkor ott gond van!
Bár élveztem a mostani epizódot, nem tudok dűlőre jutni a kifordult karaktereken – úgy tűnik a The 100 alkotói ezt minden évad elején eljátsszák, hogy aztán az éved végén mindent rendbe hozzanak, és csavarjanak egyet a sorozaton.
Szerző
