Mivel az utóbbi időben megint megnőtt a Fate szériák iránti érdeklődés, mind a gamerek, mind az animések terén, így nagyon rövid időn belül megjelent telefonra a Fate/Grand Order játék, ahol az általunk irányított mester szerzi meg és harcol a különféle servantokkal – amiknek száma koránt sem csekély. De hogy azok se maradjanak le sokról, akik még nem tudnak egyenlőre a játékkal játszani, étvágygerjesztőnek beérkezett egy film belőle, cikkünk mai alanya a Fate/Grand Order: First Order.

Nos, a játékban persze lehetett dönteni, hogy fiú vagy lány mester legyen, az animében a hímnemű mestert vették elő Ritsuka Fujimaru név alatt (de én néha csak Emiya 2.0-nak hívom, nem ok nélkül). Az ifjú mesternövendék a Caldea nevű szervezet berkein belül arra hivatott, hogy megóvja az emberiséget a kihalástól, és emiatt bizony olykor az időbe is be kell manipulálni, hogy a bizonyos helyen és időben kialakult anomáliáknak elejét vegyék. Egy ilyen anomália lesz a 2004-es évben, Fuyuki városában, ahova visszautazik Fujimaru, az ő felettese Olga, valamint Fujimaru servantja, az egyedi shielder osztályba tartozó (de más miatt is érdekes) Mashu. A város azonban, ahol ugye a Grálért folytatott háborúnak kellene zajlania teljesen káoszba torkollott, a mesterek eltűntek és egy kivételével az összes servant az eszét vesztette. Az idő vészesen fogy és a legnagyobb kérdés, hogy Mashu vajon képes lesz-e felvenni a harcot a lovagok királyával úgy, hogy még a Nemes
Káprázatát sem képes előhívni?

Őszintén megvallva a film elejét majdnem áttekertem, de nem azért mert unalmas volt, hanem mert úgy éreztem, hogy nem akarok még egy Emiya Shirout látni és hallani – csak most barna hajjal. Aki megmentette nálam ezt az időszakot, az a kissé fennhéjázó (ennek ellenére egy kompetens és jó vezető) Olga, valamint az orvosi részleg vezetője Romani. Mashu az kissé olyan kettős volt nekem, mert az biztos, hogy a készítők nem akartak még egy Saber-jellemet beadni a főhős mellé, és persze a túlzott áldozatkésség is gondolom valamennyire a harci osztályából fakad, de mégis valahogy a Fujimaru-Mashu kombó nekem valahogy kevésbé tűnik életképesebbnek, mint
az Emiya-Saber.

A film második fele már sokkal jobb volt, főleg azért is, mert a kötelező szentimentális beszélgetések a főhősök között jelenetek mellett a korábban már megismert, csak itt szó szerint más szerepkörben bemutatott servantok vitték a prímet. Archer az semmit se változott, még a negatív energiák ellenére sem, a korábban Riderként ismert Medusát nagyon jó volt most egy kompetens Lancer osztályú harcosként látni, de a prímet nálam az immáron Caster osztályúként rohangászó Cu Chulainn (az eredeti szériában ő volt Lancer) vitte. Bár a normál sorozatban is egy eléggé erős harcos volt, itt azonban csak kerestem az államat a harcai során – merthogy ő segít be Fujimaruéknak -, főleg akkor, amikor Alter Saberrel kerül szembe.

A vég azonban teljesen meglepett engem: eleve a főgonosz egy olyan stílusos csótány, aki keveset tűnik fel, hatásosan adja elő magát (kinézetben kissé a JoJoból ismert Speedwagonra hajaz) , és olyat tesz, amin csak pislogni tud az ember. Persze a teljes motivációját nem ismerjük meg, de attól függetlenül még ténylegesen egy olyan alak, akitől tartani kell rendesen, de ahogy halad előre a történek (egyenlőre még csak a játékban sajnos) kiderül, hogy ő még csak kishal a nagyobb rosszindulatú erőkhöz képest.

A Fate/Grand Order: First Order egy jó kis film, remélhetőleg mihamarabb lesz sorozat is a játék alapján. Kisebb bajok vannak persze a szereplőkkel, de akárcsak az eredeti szériában, nekik is kell idő hogy formálódjanak, és erre egy olyan közel másfél órányi játékidő még édeskevés.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .