The Walking Dead S07E13 – Bury Me Here

Érdekes egy epizód volt a mostani Walking Dead, eléggé felemásra sikeredett, ugyanis akadt benne nagyon jó és igazán értékes pillanatok, és akadt benne jó pár felesleges sallang, amit szívesen kihúztam volna. Mindenesetre elértük egy olyan pontra a történetben, amire már régóta vártam, ehhez azonban pár embernek meg kellett hallania, azoknak pedig, akik életben maradtak, át kellett értékelniük az életüket és a tetteik következményét.

Carol Daryl látogatása óta nem tud nyugodni, így felkerekedik a Királyságba, hogy ott megtudja Morgantől az igazat, aki nem árulja el neki, de felajánlja segítségét, ha Carol szeretne visszamenni Alexandriába. Carol erre nem ad választ, és mivel Morgan egy átadásra igyekszik, így neki sincs maradása. A Megmentőknek ezúttal tizenkét sárgadinnyét ígértek, ám a találkozóhoz vezető út torlasszal van lezárva, és egy előre megásott sírgödörrel. Ráadásul a találkozón sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt várták volna: elszabadulnak az indulatok tettlegességig fajul a dolog, miközben egy vérző ember életéért lohol mindenki.

Érdekes, hogy a Bury Me Here eredetileg egy héttel később került volna adásba, és helyette a másik epizódot kellett volna leadni, ám a kettőt megcserélték a készítők, ez nagyon úgy fest azért történhetett, mert párhuzamos epizódok, és kapcsolódnak ugyan egymáshoz, mégsem ugyanarról szólnak.

Bár élvezem mikor a Walking Dead lassabb epizódokkal kápráztat el, azt még inkább szeretem, mikor megtalálja azt a tökéletes és igen kényes egyensúlyt, amit Negan színrelépése óta nehezen lel. Sajnos most sem volt ez másképp, ugyanis akadtak igen lassú, érzelmes és drámai pillanatok, amikor az ember szíve összeszorult, és legszívesebben kiordította volna azt, amiről a szereplők hallgatnak, viszont akadtak olyan jelenetek, amiket simán ki kellett volna vágni – ezeknek persze mindig Morgan volt a közepén.

Igen, köztudott, hogy Morgan a bögyömben van, és lássuk be, okkal. Értékelem az élet védelméről szóló elveit, tisztelném is ezért, ha cserébe nem áldozna fel mindig mindenkit ennek az oltárán, miközben neki soha semmi baja sem esik. Gyáva volt, és nem lőtte le a járkálóvá vált feleségét, ahogy önfejűsége miatt meghalt a mentora, majdnem elszabadult miatta a pokol Alexandriában, és még a Királyságban is csak gondot okoz, ráadásul terjeszti önnön hülyeségét is. Persze, bárki hibázhat, nincs ezzel semmi gond, hiszen ő is egy ember, de az már elég frusztráló, hogy ő maga nem veszi észre a tendenciát, és újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el. És egyúttal ez dorgálás az íróknak is, akik képtelen újat belevinni a karakterbe, hanem ugyanazokat a köröket futtatják vele – drága írói önkény, hogy én hogy gyűlöllek!

Bár Carol is visszavett a Terminátoros stílusból és nyugalomra vágyott, mégis, mikor szükség volt rá, elővette a pisztolyát és tette a dolgát, mert tudta, hogy az ő tettei másokra is kihatnak, és nem akart másoknak szenvedést okozni – vicces, hogy Carol önzetlensége pont a gyilkolásban látszódik, míg Morgan önzősége a gyilkolástól való teljes elzárkózásban.

Azért az utolsó jelenetsor tartogatott némi változást, és merem remélni, hogy kiszakadnak ők ketten ebből a passzív mókuskerékből. Hiszen nemsokára finálé, ami a Walking Dead eddigi tendenciái alapján nagyot fog durranni!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..