Black Mirror 1. évad (2011) – A jövőnk sötét oldala

2011-ben indult az a sorozat, aminek első évada három történetet mutat be nekünk, egymástól független epizódok villantják fel a lehetséges jövők elkeserítő, ugyanakkor teljesen reális változatait. A sorozat zsenialitását az adja, hogy minden egyes részben más és más eszközt ragad meg arra, hogy bemutassa nekünk hová tartunk, a jól kikövezett utunk különböző aspektusaira világít rá kegyetlen pontossággal. Ezekről a tükörszilánkokról olvashattok egy rövid összefoglalót a továbbiakban.

Az első részben a brit miniszterelnök és a társadalom vívódásait láthatjuk egy nagyon izgalmas zsarolás kapcsán. A királyi család egyik hercegnőjét elrabló titokzatos idegen követelése a következő: az államfőnek élő adásban kell közösülnie egy disznóval. Vajon a közvéleménynek mi számít inkább, a miniszterelnök hősies megaláztatása vagy egy hercegnő élete? Melyik választás hova vezet? A nép reakcióinak folyamatos változása, annak finom hangolása bonyolult és rettenetesen nehéz feladat, nem csak egy ilyen helyzetben. De vajon egyáltalán a közvélemény számít vagy a személyes énértékelés? A becsületen melyik döntés ejt nagyobb foltot? Hogyan hathat egy ilyen esemény az elszenvedő házasságára? A sorozat első része, a The National Anthem bőven hagy maga után gondolkodni valót, de ez még csak a kezdet.

A második részben kicsit távolabb ugrunk az időben, és egy, a média által irányított világban érünk földet, ahol az életedet az általad letekert meritek uralják. Újabb lélektani drámának lehetünk tanúi, és bár ebben a részben is felvillan a happy end lehetősége, hamar rájövünk, hogy a Black Mirror világában sosincs kiút, a rendszer mindazokat kíméletlenül és nagyon is hatékonyan bedarálja, akik ellenszegülnének, akiknek nem tetszik az az élet, amibe zárták őket.

Az évad utolsó része a memóriachipek által uralt jövőt vetíti elénk, ahol az életed minden egyes pillanatát rögzítheted egy a koponyádba épített kütyüre, akármikor visszanézheted, levetítheted másoknak. Kérdés, hogy segíthet-e, ha lehetőségünk nyílik kvázi objektíven elemezni az emlékeinket, ha konkrét bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, és nem csak az aktuális érzelmi állapotunkon átszűrt emlékváltozatokra hagyatkozhatunk. Lehetséges-e így egyáltalán a jelenben élni, a pillanatra hagyatkozni, mennyire nehezíti meg a megbocsátást és a múlt elengedését?

A Black Mirror nem egy könnyed limonádé, amit a nyári napsütésben elszürcsölgetünk, de ha képesek vagyunk belenézni az általa tartott tükörbe, rengeteg gondolkodni valóval ajándékoz meg minket ez a sorozat és talán segít egy kicsit rádöbbennünk arra, hogy mit művelünk magunkkal és a világgal, amiben élnünk kell.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..