Grace Klinika S13E16 – Who He Is (And What He Is to You?)

Úgy néz ki, akkora sikere volt a tavalyi „April és Jackson szenved” különkiadásnak, hogy azt idén is meg kellett ismételni. De most legalább mindez nem volt olyan fájdalmas.

Jackson a bozemani Avery központba tart, Montanaba, hogy elvégezzen ott egy torokátültetést – mivel a beteg és a donor is ott van –, ami idő alatt Catherine fog vigyázni Harrietre. Bár az eredeti terv szerint Meredith tartana vele az útra általános sebészként, neki az utolsó pillanatban vissza kell lépnie, a helyét pedig April veszi át, ami elé kellemetlen helyzetbe sodorja őt és Jacksont. Ez pedig csak tovább fokozódik, amikor kiderül, hogy Jackson apja – aki évtizedekkel korábban elhagyta a családot – is Bozemanban él, és az orvosi hivatásnak és az Avery névnek hátat fordítva egy éttermet vezet. Mindeközben a kórházban sem mennek simán a dolgok: a donor apja először azt hiszi, Aprilék azért jönnek, mert még van remény arra, hogy a fia meggyógyul, és a transzplantot kapó lány anyjai sem éppen a legegyszerűbb esetek.

Sosem rejtettem véka alá, hogy April, valamint a kapcsolata Jacksonnal, nem éppen a szívem csücske – igazából Jacksonnal egymagában nincsen probléma, csak ezt a kapcsolatot nem kéne nagyon erőltetni (de erőltetik). A sorozat már többször is bizonyította, hogy abból csak rosszízű dráma lesz, ha ezt a kettőt összeeresztik, de az írók nem tanulnak (vagyis de, csak kell a nézettség), ezért most megint összefeküdtek. Mert miért ne.

Ez az epizód azonban mégis sokkal jobb volt, mint a tavalyi Jackson/April-show, mert egy kicsit belemenni a Jackson-klán belső ügyleteibe. Mindig is kicsit furcsának találtam, hogy bár Catherine csak beházasodott a családba – ráadásul néger –, mégis vezetheti az Avery-alapítványt és lehet vasöklű családfő – ami feladatra amúgy jobb embert, állítom, nem is lehetne találni. Nos, erre a kérdésre most sem kapunk igazából választ, de legalább abból kaptunk némi ízelítőt, hogy mégis mi vezérelhette arra Jackson apját, hogy elhagyja a családot.

És ezt tulajdonképpen egészen jól kezelték az írók. Jackson reakciói érdekesek voltak és a helyzetet is jól kezelte – jelenete az apjával a végén külön tetszett, nagyon erősre és őszintére sikeredett. Az apa figurája maga is kifejezetten érdekes, viszont egy eléggé a kontextusból kiragadott képet kaptunk róla, így nem család története nem olyan tiszta, mint lehetne. Úgyhogy tessék, itt van az én kihívásom: flashback epizód, amiben bemutatják, hogyan alakult Jackson szüleinek kapcsolata (bár ezt úgysem fogják megcsinálni).

Ami pedig az eheti pácienst illeti… Nos, először is hadd jegyezzem meg, hogy kicsit úgy érzem, mintha a Grace Klinika kezdene egy kicsit túl PC lenni, miután a múlt héten volt egy meleg pár a páciensek közt, most pedig két anyja volt a kis betegnek. Értem én, hogy reprezentáció, meg minden, de ezt akkor is kicsit erőltetettnek érzem (mint ahogy azt is, hogy az állandó leszbikus karakternek mindenképpen kell egy romantikus partner, ha törik, ha szakad). Ezen felül azonban az eset nem volt olyan rossz, a donor srác apjának fájdalma szívbe markoló volt, és bár a beteg kislány történetét jobban is ki lehetett volna fejteni, az sem volt rossz.

Na, szóval… Az a nagy harci helyzet, hogy bár az eheti rész nem volt annyira rossz, már megint kezdek eljutni arra a szintre ezzel a sorozattal, hogy minden héten azt kérdezgetem magamtól, hogy ugyan mi a francért nézem én még ezt mindig? Valószínűleg azért, hogy legyen róla cikk.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..