Stephen Kingnek egyik visszatérő motívuma – a szó legszorosabb értelmében – a síron is túlmutató bosszú. Egyik legjobb filmadaptációja, az 1996-os Kárhozottak vagy eredeti címén a Sometimes they come back…again. Azonban itt most nem erről fog szó esni, hanem ehhez darabjához nagyon hasonló, bár pár lényeges dologban eltérő film, az 1991-es Visszatérők.

A Tom McLoughlin által rendezett filmben egy családos férfi, Jim Norman (Tim Madheson) visszatér szülővárosába feleségével és kisfiával, ám a múlt kísértő emlékei nagyon hamar a felszínre törnek: huszonöt évvel a film cselekménye előtt pár helyi punk megölte Jim bátyját Waynet (Chris Demetral), ám a vég őket is hamar elérte a gyilkosokat. Jim, bár próbálja félretenni a múltját és próbál koncentrálni diákjai megsegítésére, egy különös haláleset után érkező fiú még jobban felkavarja a dolgokat – Richard Lawson (Robert Rusler) ugyanis a gyilkos banda immáron huszonöt éve elhunyt vezetője és egyben Jim legújabb diákja. Miközben sorra történnek halálesetek, úgy térnek vissza a korábbi banda tagjai, ugyanis nem titkolt céljuk az, hogy végezzenek Jimmel és családjával, és nincs senki, aki hinne nekik vagy kiállna mellettük.

Ez a film több vonásában is hasonló a Kárhozottakhoz: a még életükben is rosszak démoni entitásként való visszatérése egy másik élet kioltásával; bosszúállás azon, aki miatt a pokolba kerültek; a kezdetkor gyerek főhős immáron felnőttként kénytelen szembenézni a természetfelettivel. De míg a fentebb említett filmben egy apa küzd meg azért, hogy a lánya ne legyen egy sátáni szertartás alanya, addig Jim a megrekedt múlt véglegesen lezárásan fáradozik, ám ez koránt sem olyan könnyű. Mindenki bolodnak és paranoidnak gondolja amiatt, hogy a bátyja halálán még mindig nem tette túl magát – sőt még gyanúsítottként is kezelik a gyilkossági ügyek miatt. Eleinte
Sally (Brooke Adams) is kétkedik férje igazában, ám amikor maga is szembekerül a démoni fiúkkal, akkor már belátja, hogy ezt a dolgot végleg le kell zárni. A film vége felé komolyabb szerepet kap Muller (William Sanderson) a korábbi banda egyetlen túlélője, aki a saját életének árán képes előhívni azt az entitást, aki képes felvenni Richardal a harcot – és ez lesz Wayne.

A könyvhöz képest sokkal pozitívabb a film hangulata, itt ugyanis nem hal meg a feleség és Jim sem köt alkut egy démonnal azért, hogy a másik három visszakerüljön a pokolba. A filmben a fény erejével – amit Wayne képvisel – képesek leszámolni a démoni trióval, az pedig egy korábbi jelenetben külön tetszett, hogy Jim próbálta a testvérét hívni, és bár akkor még nem talált utat a földre, a démonok megérezték a jelenlétét, és az az undorral kevert, tényleges félelem nagyon tetszett az arcukon – és ezért még több gratuláció jár a remek színészi játékért.

Bár már nem mai a film, egy valamire való Stephen King rajongónak – vagy csak szimpla horrorfannak – erősen ajánlott a megnézése, ha másért nem is, legalább azért, hogy a filmben elsütött tipikus King-féle motívumokat ki lehessen tárgyalni.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “A Milford nem gimnázium – Stephen King: A Visszatérők (1991)”

  1. A Néha visszatérnek egy novella volt, nem könyv.
    Azt pedig sohasem fogom megérteni, miért csak a második részt adták ki nálunk dvd-n…

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .