J. J. Abrams – Doug Dorst: S.

“Van, amit könnyebb leírni, mint elmondani.”

Mindenki szeret rejtélyekről olvasni. Ennél csak az jobb, ha mi magunk is belevethetjük magunkat. Az S. úgy vonja be az olvasót a nyomozásba, mintha ő is a történet részese lenne.

Az S. tulajdonképpen két könyv egyben. Egyrészt a híres, fiktív író, V. M. Straka utolsó regénye, a Thészeusz hajója. Straka a huszadik század legrejtélyesebb írója, rejtőzködő anarchista, aki talán csak a művein keresztül ismerhető meg. Hőse a titokzatos S., aki egy idegen hajón találja magát, és a különös legénység foglyaként hánykolódik a tengeren; veszélyek és menekülés, jövő és múlt között sodródva.

A Thészeusz hajója szolgál alapul a másik történethez, ugyanis egy egyetemista lány, Jen kezébe kerül. Az előző olvasó, egy Eric nevű fiú különböző megjegyzésekkel látta el a lapokat, és a lány nem tudja kivonni magát a könyv különös hatása alól, és a margóra írva válaszol az ismeretlennek, a könyvet pedig a könyvtárban hagyja. Szokatlan, nem mindennapi levelezés kezdődik közöttük a sorok között, miközben egyre mélyebbre ásnak a rejtélyek és megfejtésre váró utalások világában.

Ez életem legeredetibb olvasmánya; elsősorban nem is amiatt, hogy két történet bontakozik ki egy könyvben, hanem a kivitelezés miatt. Bármiféle túlzás nélkül mondom, hogy ez kész csoda, egyszerűen öröm kinyitni és lapozgatni. Teljesen odavagyok ezért a lelakott külsőért, a lapszélekre írt jegyzetekért , a levelekért meg az egyéb nyomokért. Le a kalappal a kiadó előtt, nagyon igényes lett.

Nekem ez nem esett le egyből, de most bölcs tanácsként mondom, hogy először érdemes szimplán a szöveget elolvasni a ceruzás megjegyzésekkel, majd a kék és fekete jegyzeteket a mellékletekkel, utána a pirosakat és a zöldeket, végül pedig a lilákat és a narancssárgákat, mert így kronologikus sorrendben ismerjük meg Jen és Eric történetét. Negatívumként csak annyit hoznék fel, hogy van egy-két nyom, ami a magyar fordítás nem tud teljes mértékben átadni, de tényleg nem sok. Egyébként egészen úgy éreztem, mintha én lennék a harmadik olvasó, és heves késztetést éreztem, hogy én is fogjak egy tollat, és elkezdjek megjegyzéseket firkantani a margóra, mintha én lennék a harmadik olvasó. Ki tudja, hátha valaki válaszol egyszer.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..